2013. április 24., szerda

Fél éves a kisfiam!

Ez azért megér egy blogbejegyzést! Ez a félév rettentő gyorsan eltelt, nem is gondoltam volna! Szilinél jobb kisfiút nem is kívánhat az ember. Kisebb nagyobb nehézségeken vagyunk túl, de szerencsére nem csak jó, de stramm gyerek is! Sokmindent megtanult már. De a neheze még előtte van. Ügyesen fordul hasra és vissza, bár nem szereti csinálni, kivéve, ha éppen pelenkázom. Az viszont elég viccesen néz ki... A kedvenc cselekvése még mindig a szájába tömni a lábfejét. Úgy látszik ez lesz az örök kedvenc. Már sokszor sír azért, hogy ültessem fel, bár igaz, hogy egyedül csak rövid ideig tud ülni. Viszont, ha ülésből előre vagy oldalra bukik, akkor egész ügyesen tornázza magát vissza ülő pozícióba. Őzintén szólva nem szeretném erőltetni, mivel még mászni nem tud, a hátizmai gyengék ehhez, még akkor is, ha ő követeli az ülést, hiszen így jobban látja a világot. Egyre hosszabb időt bír hason feküdni, sőt, már néha néha arra is ráveszi magát, hogy hason játszon a játékaival. Ekkor persze tovább bírja, úgy, hogy ő észre sem veszi :)
Már egyértelműen hallgat a nevére (bár néha még szelektív a hallása :) ), és szerintem a "Fogd meg!" jelentését is érti. Érdeklődve nézegeti a mesekönyveket, legjobban azt, ha elmutogatom neki az állatokat, ne adj Isten, még "bégetek" is hozzá. 
Porszívózni kb. 2-3 hete csak úgy lehet, ha itthon az apja, és arra az időre kiviszi a kutyákhoz... Ezt régen nem csinálta, most egyszerűen  nem tudja elviselni a hangját, vagy nem is tudom mi lehet a baja vele... Minden esetre olyan velőt rázó visításba kezd, hogy az hihetetlen. 
Nade nem is szaporitom a szot, álljon itt egy kép az én drágámról!







2013. április 15., hétfő

-ra, és kész!

Igazából "d a r a", méghozzá glutén mentes. Szóval, hogy az elején kezdjem, elhatároztam, hogy kicsit rendbe szedem a konyhámat, hamár olyan, amilyen. Újra egy ideig nem telik, szóval azzal kell beérni, ami van. Kicsit felpofozom. Mivel a tápszeres dobozok ilyen hasznosnak bizonyulnak, be is rendezem a szekrényt velük. Először persze picit publikusabb formába kell hozni őket. A fejemben már elképzeltem milyen is lesz. A feliratok hímezve lesznek. Tegnap este ki is választottam a betűtípust. Meglepő módon nem tartott olyan sokáig, mint gondoltam (betűtípus mániás vagyok...), sőt inkább brutál gyorsan ment. :) Úgyhogy a nehezén túl is vagyok ;)  (-Gondolta a lány gyanútlanul!) Kihasználva a kölök gyerkőc szunyókálással töltött idejét, kivittem a hímzős dobozomat az udvarra, beültem a hinyapadra, és elkezdtem hímezni a "dara" feliratot. Mindeközben küzdöttem az ölembe települő kutyával,  és én győztem (félig-meddig). Úgyhogy a gyerek a kocsiban, a kicsi kutya mellettem a hintapadon, Aisha pedig a fűben fekve horpasztott, én pedig egyre csak hímeztem. Lett volna hasznosabb dolgom is, de olyan jó volt! Elkészült a "da", képet nem készítettem, úgyhogy azt majd máskor. 
Mindennek a tanulsága, hogy végre újra elkezdtem olyan dolgokkal is foglalkozni, ami nem feltétlenül kapcsolódik a szaros piszkos pelenkákhoz.  
Csináltam azért hasznosat is, mégpedig a konyhában. A zónázás kapcsán (amit igazából nem csinálok, mióta itt a kisfiam) a fejemben maradt a "lakás egy kritikus részének rendbe rakása" feladat, és ezt úgy-ahogy igyekszem csinálni. A konyhán kezd egyre jobban látszani :) Ma két szekrényt raktam rendbe. A fűszereimet új dobozokba rendeztem, így kicsit áttekinthetőb, és a teás-kávés szekrényt is rendszereztem, így végre már nem fordulnak ki a lejárt, kb három filtert tartalmazó félig üres teás dobozok...
Holnap folytatjuk!

Hoztam azért egy másik ötletet is. Mivel a fiam már majdnem fél éves, egy ideje kap rendes ebédet. Csirkehúst, zöldségeket... Kipróbáltam az üzletben fellelhető bababkajákat is. Így kezdenek beborítani a babakajás üvegcsék is. Meg is tartok belőle néhányat, mert fűszertartót szeretnék belőle  csinálni. Kerestem is hozzá ötleteket. Vannak szép számmal, lássunk néhányat!


Egyszer szeretném, ha ilyen szép, rendezett konyhaszekrényem lenne...
 

(Valaki megmondhatná, hogy a négyből két képet miért nem tudok középre igazítani!)

2013. április 3., szerda

Minden rosszban van valami jó! Avagy: Variációk tápszeres dobozra

Sajnos egyre kevesebb a tej a szoptatáshoz, így a tápszerhez kellett nyúlni. Nem örülök neki, dehát azért éheztetni sem szeretném szerencsétlen gyereket (nem is úgy néz ki szegénykém :-) ) Adta magát az ötlet, ordított a doboz: Ne dobj ki, valamire még jó leszek! Gyűlnek is a polcon rendesen, úgyhogy itt volt az idő, hogy nekiálljak keresgélni. Van saját ötletem is, de azt majd akkor, ha sikerül megvalósítanom. Addigis, lássuk a képeket, ötleteket!

Konyhába:


mod podge scrapbook paper onto coffee and baby formula containers by georgette

Kertbe: