2013. szeptember 29., vasárnap

Őszi kosár

Sült tök, dísztök, kukorica, burcsák... Minden, ami ősz! :)
Ma délelőtt elmentünk egy piacra, dísztököt akartam venni, mivel Szilárd legyomirtózta a kertünkben levőt... Másrészt már régóta akartam tököt faragni, ma vettünk hozzá alapanyagot. Terveim vannak a faragást illtően.Vagyis már pontosan tudom, hogy fogom kifaragni :) Ma viszont csak a kis kosat csináltuk meg Szilivel, másra már nem maradt idő, meg a faragást azért mellette nem vállalom be, azt majd olyankor, amikor itthon az apja, mert fúrót is fogok használni :)

Ilyen lett a kosár:



és aki segített:



Nem mintha olyan nehéz lenne összerakni egy ilyen kosara, de azért nehezítő körülmény volt, hogy Szili kb kétszer olyan gyorsan pakolta ki a tököket a kosárból, mint én be... Végül megegyeztünk abban, hogy játszhat az egyik kukoricával (meg is kóstolta), de cserébe a többi cuccot békén hagyja. 
A képen látszik a kidobásra szánt mikrónk, és a faragásra váró tök is. A dísztökök felét ajándékba kaptam ma délután Szilárd unokatesójától, a kukoricákat meg haza felé loptuk gyűjtöttük egy kukoricaföldön, míg Szili aludt az autóban :) 
Ebéd után sült tök, vacsi után burcsák. Ez az igazi ősz!

2013. szeptember 28., szombat

Szilvalekváros süti - glutén mentes & blogajánló

Pár nappal ezelőtt Limara pékségében láttam ezt a receptet. Örültem, mert ő is glutén mentesen készítette a sütit. Sőt, egyre több glutén mentes receptet tesz fel. Őszintén szólva szívesen kipróbálnám a többi receptjét is (mármint a gluténosakat), csak sajnos egyedül kellene ennem...  
Az eredeti recept itt található. Picit változtattam rajta, mert nem volt otthon tisztán rizslisztem, ezért én a már korábban is említett Schär kenyérlisztjét használtam. Nekem ez nagyon bevált, szinte mindenre. Plussz nem volt ennyi dióm sem, illetve a fa alatt van, de nem mentem ki törni. Úgyhogy helyette a melyhűtőből vettem elő mogyorót, és azt dráltam le. Ezzel egészítettem ki a diót. Ami még más. Nem olvasztottam a tetejére csokit. A fele elfogyott, mire neki foghattam volna a csoki olvasztásnak :) .


Amúgy nagyon jó süti így gyerek mellet, mert nagyon egyszerű összeállítani. Az almásnál mindig kritikus pillanat volt az, amikor felvertem a tojás fehérjét. Szili nem szereti a mixer hangját. Ezt viszont csak össze kell öntögetni, megkeverni, és mehet a sütőbe. 
Azt ígérte Limara, hogy a lekvártól másnapra sem fog kiszáradni. Hát ezt valószínüleg nem fogom tudni tesztelni :) . Viszont ki fogom próbálni más lekvárral is! A tetején isteni finom cukormáz szerű keletkezett, szerintem a lekvártól. 

2013. szeptember 27., péntek

Somebunny...

Avagy, a kontúr a lelke mindennek! Legalábbis a hímzésnek mindenképpen! Tegnap elkezdtem kontúrozni a nyuszikat, illetve még csak az egyiket, így látni igazán, mekkora a különbség kontúrral, és kontúr nélkül. Jaaaj, alig várom, hogy készen legyen. Remélem a hétvégén be tudom fejezni. Már töröm az agyam, hogy mi legyen  a következő. Valami újat szeretnék kezdeni. Már van is elképzelésem, de arról majd később. Virágot akartam még kivarrni. El is kezdtem, de aztán rájöttem, hogy van egy csomó iksz elhagyva, amiket pótolni kell, de már nem volt hozzá kedvem. Úgyhogy marad holnapra.



Péntek lévén, Szilárd korábban haza jött. Az idő is szép volt. Kimentünk az udvarra a kutyákhoz. Szeretem ezeket az esteket. A gyerek hintázott, kutyák játszottak. Kicsi körtét evett (aztán csodálkozunk mitől megy a hasuk). Van egy videóm, az udvart még ne nézze senki, arra még vár egy teljes körű átépítés, de eddig még csak a házzal foglalkoztunk.Szilárd is munkaruhára váltotta a zakót ;-) .


Aisha akkora, hogy ma, mikor a gyerekkel setálgattunk a fűben le kellett hajolnia, hogy megnyalja a homlokát... Szili sokat nevet rajtuk, szereti a kutyákat, meg a macskákat is, de az nekünk nincs...



2013. szeptember 26., csütörtök

Somebunny to love - kontúr nélkül

Ma a gyerek alvása alatt befelyeztem a Somebunny nyuszik hímzését. Picit a virágok szára és levele sárgásabb lett, mint az eredeti képen, de engem egyáltalán nem zavar. Kispárnát tervezek belőle Szilinek, ugyanis van egy kispárnám, amit a nővéremtől kaptam évekkel ezelőtt. Imádom, és a gyerek is! :) Szerintem ő azért szereti annyira, mert érzi rajta az illatunkat. Úgyhogy csinálok neki ugyanolyan IKEA-s belsővel, aztán alszom majd vele pár napig, és meglátjuk tetszik-e ez is annyira. :) Ha nem, a gyerek megkapja a régit, ez meg az enyém lesz...

 A kontúrt is elkezdem ma, mert a gyerek még alszik... Aztán ígérem lesz egy kivasalt szép kép is a végén...

2013. szeptember 25., szerda

Baba-Mama klub

Már régóta gondolkodtam azon, hogy el kellene kezdeni szocializálni a gyereket. Kérdezősködtem is, hogy van-e a környékünkön valamiféle baba-mama klub. Nyáron szüneteltek. Nade, minden jó ősszel töténik! Nálam meg különösen! Szóval múlt héten el is indult a Csiga-biga Baba-Mama klub. A szerdai mini csoport ideális a számunkra. Ezen a héten mi is elsétáltunk. Már a sétánál jól indult a nap. Jó volt picit levetni a tyeplákit macinacit otthonkát (mondjon már valaki erre egy normális szót!), farmert venni, kifesteni magam, de legfőképpen emberek közé menni. Ráadásul olyan emberek közé, akik ugyanabban a cipőben, ugyanabban az életszakaszban járnak, mint én. Reggeli leskelődős sétaként elkocsikáztunk. Sok baba-mama össze jött. Jó volt ismerős arcokat látni a terhestornáról :) . Mondom, ugyanaz a cipő... Érdekes volt látni, hogy minden gyerek egyéniség. Addig igazán rá sem jön erre az ember, míg nem látja őket együtt. Még a saját gyerekemet sem ismertem eddig erről az oldalról. Persze igaz, minden mozdulatát ismerem, tudom mikor miért sír, mire van szüksége, mitől nyugszik meg. De most láttam igazán... Apja fia! Részben. Megérkeztünk, persze nála általában kell kb 5 perc, míg körül néz, hol is van, mi a szitu. Aztán általában feloldódik. Nem egy erőszakos gyerek. Nyugis fajta (ezt már régóta tudom, de mai nap meg is erősitette). Nem is csalódtam benne. Szépen viselkedett. Viszont amit nem tudtam, bár egyáltalán nem meglepő: minél többen lettünk, ő annál idegesebb lett. Mígnem a 2x9-es létszámnál eltörött a mécses :) . Szegényem... a csajok azt mondták, még így is szép! A csoportképen is látszik, kicsit kétségbeesett az arca (jobbról a második, zöld-kék csíkosban).


Amiért nagyon büszke vagyok rá, megoldotta a helyzetet. Túltette magát rajta, hozzá szokott. Kicsit még bújt, aztán már nem volt megállás. Mászott a sajátos technikájával. Szerintem (és a többiek szerint is) ember fia még nem mászott így, nade ezt leírni nem lehet, látni kellene. Jól érezte magát, rengeteg játék, gyerekek... Azt látom most, hogy nem lesz a társaságok középpontja, picit visszahúzódó, eljátszik magában is, de ha a Barbie-s írógépről van szó, akkor jöhet a bunyó!
Utolsók között indultunk haza. Nekünk tökéletes volt az időpont, 12-ig tart, Szili pedig általában mindig 12-kor megy aludni. Szóval bepakoltam a kocsiba, és 5 perc múlva már aludt is. Hatalmas platán fák alatt, napsütésben sétáltunk élveztük a meleg őszi napot. Jövő héten is megyünk!  

2013. szeptember 23., hétfő

Őrség

Hétvégén az Őrségben jártunk. Szuper volt! Rég éreztem magam ennyire jól! Egy barátnőm esküvőjére voltunk hivatalosak. Szombaton reggel össze szedtük magunkat, mert 3 órás út várt ránk. Természetesen semmi sem a terv szerint alakult, mármint a reggeli készülődést illetően. Így a tervezett indulást 2, azaz 2 órával lekéstük... Szerencsére, eleve korábban akartunk érkezni, hogy kicsit belakjuk magunkat, átöltözzünk... 
Szóval elindultunk, gyerek nélkül. Az utolsó pillanatig bizonytalan voltam atekintetben, hogy kellet volna-e vinni a gyereket vagy sem. Azt hiszem jól döntöttünk, hogy itthon maradt a mi kis drágánk. Igaz, hogy nagyon hiányzott, és éjjel legszivesebben beültünk volna az autóba, hogy haza jöjjünk hozzá, dehát át kell esnünk az első külön töltött éjszakán. Mindegyikünk túl élte :) . Nekünk nagyon jót tett egy kis kettesben töltött idő. Amúgyis imádtunk/imádunk hosszú utakat autózni. Mindig végig nevetjük az utat. Most sem volt ez másként. Mentek a szokásos dumálgatások, én mindig mondtam, hogy merre kell menni. Egy térképpel bárhova eltalálok, nem szoktam eltévedni, ezért Szilárd nem is nagyon nézett utána hova megyünk. Azt tudta, hogy Őrség, meg három óra, de kb ennyi. Hogy az valójában hol van, nem is tudatosult benne, egészen addig, míg meg nem látta a "Zágráb 200km" táblát. Aztán jöttek a furcsa nevű faluk... Néhány közülük: Bő, Ölbő, Kisunyom, Beled, Pornóapáti... Igaz, az picit messzebb volt, de vicces volt, mikor rátaláltunk a térképen. Persze szívünknek kedves falunévvel is találkoztunk, ez volt Pósfa. Szilárd szülőfalujának azt a részét ahol  felnőtt szintén Pósfának nevezik. Nem sokkal ez után meg is érkeztünk utunk végére, Őriszentpéterre. Itt A pajtát kellett keresni. Néztem én otthon, nagyon egyszerű oda találni. Bemegyünk a faluba, és harmadik letérő jobbra. Gondoltam én... Na itt tévedtünk el. Olyan keskeny utacskán kellett volna mennünk, hogy simán elhajtottunk mellette. Nade némi kérdezősködés után végülis oda találtunk. Már szinte mindenki ott volt. Aztán megkerestük a szállásunkat, hogy átöltözzünk, és kezdődhessenn a buli.
A szállásunk egy régi parasztházban volt. Belső udvar, gyönyörű gerendás mennyezet, spalettás ablakok... 









Szilárddal megbeszéltük, hogy ide vissza kell jönnünk a gyerkőccel is. Annyira hangulatos volt! Másrészt, szinte tökéletes pihenő hely, félútban a horvát tengerpart felé... Arról nem is beszélve, hogy annyira sötét az ég, hogy csillagászkodni is érdemes lenne ide jönni.

Átöltözés után, irány a templom. Egy hangulatos, picike Árpád kori templomban volt a szertartás. Mint utólag kiderült, mindketten ugyanúgy éltük meg a házasságkötést. Ültünk egymás mellett, szorongattuk a másik kezét, és ugyanarra gondoltunk. Ő újra elvett, Én újra hozzá mentem! Isten színe előtt, ahogy azt kell! Ismét ígéretet tettünk egymásnak, hogy szeretni, tisztelni fogjuk a másikat. Hűségesek leszünk, és egymást el nem hagyjuk!
Gyönyörű szertartás volt, Veri a legszebb menyasszony, akit valaha is láttam! Tökéletes ruha, tökéletes haj, de ami a legjobb, tökéletes kisugárzás!




Az esküvői tortán pedig az egész falka:


Az este kellemes meglepetése volt, hogy találkoztam az egyik volt osztálytársunkkal, akit már nyolc éve nem láttam. Jót beszélgettünk, kicsit táncoltunk. Még Szilárdot is rászedtem egy táncra :) . A pajta egy domboldalon volt. Éjjel lesétáltunk kettesben a völgybe. Romantikáztunk :), csillagokat néztünk. Aztán viszonylag korán elmentünk aludni, hogy kicsit kipihenjük az elmúlt egy év nem alvását :), és másnap indulhassunk időben.
Csodás reggelre ébredtünk. útnak indultunk, hogy minél hamarabb láthassuk a mi kis Kukacunkat. Útközben még megálltunk egy benzinkúton kávézni. Szuper volt, valahogy meg van a benzinkutas kávézás hangulata, még akkor is, ha annyira szörnyű volt a kávé, hogy a vége a kukában landolt...

Ezúton szeretnék még egyszer sok boldogságot, kitartást és egészséges, szép gyermekeket és életet kívánni Verinek és Sanyinak, megköszönni, hogy ott lehettünk és újra átélhettük a temploni szertartás varázsát! 

2013. szeptember 20., péntek

Mollie #1

Van néhány magazin, amit minden hónapban meg szoktam venni. Ma el is gondolkodtam rajta, hogy meg kellene rendelni. Az egyik ilyen a Záhradkár . Ma láttam benne egy hirdetést, miszerint megjelent egy kézimuknkás magazin, a Mollie . Lehet érdemes lenne utána nézni, esetleg megrendelni. Ha megszerzem az első részt beszámolok róla, van-e értelme a rendelésnek.


2013. szeptember 19., csütörtök

Tárolás, tárolás, tárolás!

Egy házban akkor lesz rend, ha mindennek meg van a maga helye. Sajnos a házak tervezésénél ezt nem nagyon veszik figyelembe. Általában még a kazánházat vagy a kamrát is kispórolják. A mi házunkban legalább a kazánház meg volt, aztán kamrát csináltunk belőle. Most ahhoz keresgélek ötleteket. Persze millió más helyiségbe való tárolási ötletet találtam. Ezt szedem most egy csokorba.
Kamra

Mosókonyha
Szekrénybe rejtve



 És a két kedvencem:



 A forrásokat megtaláljátok a Pinterest oldalamon: http://www.pinterest.com/pirkadat/storage-ideas/

Végül egy holnapi desszert ötlet, almás, fahéjas, őszies. Én biztos kipróbálom! Íme:
Apple fritters 

2013. szeptember 17., kedd

Almás - fahéjas - diós szivecskék (GF)

Már kezd teljesen megszokott lenni számomra, hogy ha ősz, akkor valamit csilnálni kell. Valami jót! Ma sütöttem. Az utóbbi hetekben nagyon rajtam van a süthetnék érzés. Ma eleget tettem a belső késztetésnek :) .

A süti glutén mentes, mert Szilárd lisztérzékeny (ahogy már korábban említettem). Bár szerintem rendes liszttel is ugyanígy kell csinálni, legalábbis én ugyanígy csinálnám. Mondom ezt most, mikor még a sütőben van. Lehet, ha kiveszem, inkább kitörlöm a posztot is :) .

Szóval a hozzávalók:
4 kisebb tojás
2,5 lk (leveses kanál) barna cukor
1 zacskó vaniliás cukor (eredetileg vanilia aromát akartam bele tenni, és picit több barna cukrot, de nem tudtam elszedni a gyerektől az aromát)
2 lk darált dió és mogyoró keverve
2 púpozott lk glutén mentes liszt (én a Schär kenyérlisztjét használtam, az volt itthon)
1 kk (kiskanál) sütőpor
1 kk őrölt fahéj
1,5 alma

Piskótatésztához hasonlóan készítettem. Felvertem a tojás fehérjét habnak, hozzá kevertem a sárgáját. Közben mixerrel kevergettem, a gyereket pedig a hálós állókába, vagy dühöngőbe (kinek hogy tetszik :) ) tettem.   Aztán jött a cukor, sütőpor, fahéj, diós-mogyorós keverék, liszt és végül belereszeltem az almát.
Bedobtam a sütőbe, mert a gyerek már tényleg dühöngött.



Túl sok volt a tészta, úgyhogy a maradékot még egy kisebb tűzálló tálba töltöttem. 
Aztán rájöttem, hogy a tetejére még akartam fél dió darabkát tenni. Gyerek a dühöngőbe, süti ki, rá a dió, vissza a sütőbe kb 180°C -ra, 25 percre. Most várjuk az eredményt...

Megvolt a tűteszt :)






Azért jó kitalált receptet muffin sütőben sütni, mert az a tésztától függ, hány formát töltünk meg. Mondjuk én ráfáztam, mert nincs mégegy, de megoldottuk :) . Ezek a szivecskék kb akkorák, mint a normális kör alakú formák. Picit lehet több cukor kellett volna bele, de porcukorral a tetjén tökéletes lett!

Ezen kívül ma két új dolgot mutatott a mi kicsi fiunk. Délelőtt teregetés közben rájöttünk, hogy a szennyes kosarát járóka gyanánt hasznáva egyedül megy, úgy, hogy maga előtt tolja. A másik, hogy ha meglát egy cicát, könyvben, vagy bárhol egy képen, akkor elkezd ciccegni. Mindkettő nagyon nagy mérföldkő! Büszke vagyok rá :) !

2013. szeptember 16., hétfő

Somebunny to love - Somebody to love!

Úgy teszek, mintha nem telt volna el röpke fél év az utolsó bejegyzés óta.  Egyszerűen nem ment eddig a posztolás. Az utolsó pár napban nagyon jó napirend alakult ki nálunk, mármint Szilinél. Így jutott időm egy kis hímzésre is. Előkerestem a félbehagyott munkákat. A választásom a Somebunny nyuszikra esett,  a másk befejezetlent kontúrozni kellene, ahhoz nem volt kedvem :) .
Szóval nem is szaporítom a szót. Elég gyorsan haladtam vele. Íme a kép:


Nem a legjobb, az anyag is gyűrött, de a miénk :) . A füvet nem valami felemelő hímezni, szinte csak fél keresztekből áll, abba meg valahogy mindig belebonyolódok, és tuti elrontom. Most is elrontottam, de nem látni :) . 

És akkor a SOMEBODY to love: