Row of love - folytatás, és ami még bele fér

A fiúk alszanak, és végre a kicsi lány is álomba szenderült. Már vagy két hete szeretnék  írni, de talán a legmegterhelőbb napok után vagyunk. Legalábbis az eddigi életünkben. Nem akarok sokat panaszkodni, de fogok! :) Áh, neeeeeem! Egészen múlt hétig még a hímzésemet is elő tudtam szedni, minden nap pár ikszet megvarrtam, de aztán beütött a "ménkű". Szili elkezdett nem aludni, napról napra egyre kevesebbet. Napközben semmit, vagy ha néha napján sikerült elaltatni, az fix, hogy a kislány akkor kelt fel. Dehát, ez gondolom mindig így lesz. Aztán kiderült, hogy valószínüleg nem csak lelki okai vannak ennek a hirtelen inszomnianak, mert múlt héten szerdán belázasodott a Szili. Nagyon magas láza volt, de másnapra úgy-ahogy lement. Valószínüleg húgyuti gondok vannak, de csak ma sikerült tőle pisit szereznem egy csoki tojásért cserébe. Ez is hosszú történet, de a lényeg, hogy amíg a zacsi van rajta, -amit a gyógyszertárban lehet venni a pisi begyűjtésére- addig ő vissza tartja a pisilést. Ez nála majdnem 1 napig tartott, aztán már megsajnáltuk,  és levettük róla, rögtön pisilt a pelibe. Hozzá teszem, futottunk utána bilivel, pohárral, tányérral, de mindenre csak ordítás volt a válasz. Végül antibiotikumot kaptunk, amitől kiütések jöttek.... Nem is sorolom. Ma végre lett pisi, holnap reggel újabb orvos látogatás, kivizsgálás. Szerencsétlen gyerek már akkor elkezd ordítani, ha az orvosi rendelő parkolójában megállunk. Na, majd meglátjuk mi lesz holnap. 

A helyzet már picit normalizálódott, a kislány is alszik rendesen éjjelente is, mostmár a Szili is. Remélem rendbe jön hamarosan. Annál rosszabb nincs, mikor a gyerek beteg!

Eddig napi 3-4 órákat aludtunk, de talán már jobb lesz. Remélem jobb lesz!

Nade, hogy a bejegyzés címéhez hű legyek, mutatom a hímzést, és mára ennyi is, mert ébredezik a ház népe.

Bedurrantottuk a cserépkályhát

Már írtam pár bejegyzést a kandalló-kályha cseréről. Elérkezett az utolsó poszt is ebben a témában. Pár hete, még a szülés előtt megérkezett a kályhánk, de úgy igazán tüzelni csak a héten kezdtünk benne. Részben az időjárás miatt. Most már elég hűvösek a reggelek, és a ködös szántóföldek látványa is erősen ösztönöz a begyújtásban. Ezen a héten az egyik nővérem van velünk. Mivel ő már gyakorlott kandallózó, minden nap begyújtottunk. Főztünk almás-fahéjas teát, és míg Rozi a sziesztában aludt, addig a Szilivel legóztunk a kályha előtti szőnyegen. Idilli volt! Persze ezek az idilli pillanatok most nem tartanak sokáig, mert vagy az egyik megéhezik, vagy bekakál, vagy egyszerűen csak el kezd bőgni... :-) Node nem baj, majd csak lesznek hosszabban is ezek a pillanatok! Mutatok pár képet, bár néhány fázisról hiányzik a fotó, de azért igyekeztem! 

És csak a miheztartás végett, még egy kép: 

Szili lerajzolta a Rozikát, nekem is tátva maradt a szám!

Két éves a Szili!

Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő! Nemrég küzdöttünk a szoptatással, fogzással, betegségekkel. Most meg olyanokat mond, hogy az ember szája tátva marad! Két éves korára szépen megtanult beszélni. Már gyakran használ teljes mondatokat, de néha azért még egyes szám harmadik személyben beszél, de szerintem lassan ez is átmegy rajta. Az utóbbi időben felszedett pár rossz szokást, szójárást, amitől a hátunkon áll a szőr, de meg lehet érteni, hiszen nagy változás állt be az életében a Rozi érkezésével. Valahogy ezt le kell vezetni, feldolgozni. Azóta állandóan dudli lóg a szájában, amit kb 3-4 naponta dobhatunk ki, mert szétharapja. Néha átkattan neki, olyankor hiperaktív lesz, nehéz napközben elaltatni. Rákattant a telefonomra, azon nézi a meséket, és a magáról készült videókat míg én szoptatok. (Egyébkén félelmetes, mennyire ért a telefonomhoz) Viszont maradt pár jó szokás is! Még mindig imád rajzolni. A minap itt járt nálunk a gyerekorvos, Rozihoz jött. Nem hitte el,hogy Szili ilyen szép autókat rajzol. Aztán rajzolt neki os egyet, de csak ámuldozott. Mostmár nem csak autókat, hanem bácsikat is rajzol. Kiváncsi vagyok, hova fejlődik...

 Egyébként, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen fog viselkedni a Rozival  sokszor oda megy hozzá, megsimogatja, ha pelizés közben sír, akkor próbálja megnyugtatni, és azt mondogatja neki, hogy "Semmi baj!". Amikor a köldokét takaritom, vagy szokatlan dolgot csinalok vele, pl szemébe cseppentek, akkor pedig mindig azt mondja "Ne bátsa anya a Rozikát!"  Szóval igazi szeretetteljes védelmező bátty. Remélem ez nem is fog változni! 

Kedvenc étel jelenleg a brokkoli krémleves, bár mostanában nagyon rosszul eazik a Szilike,mert ugye akkor egy pillanatra meg kellene válni a dudlitól, de ezt valahogy nem kockáztatja. 

A mindennapokról picit. Egyelőre még csak 1-2 órát voltam egyedül a gyerkőcökkel, eddig mindig volt itt valaki segíteni. Még két hétig tart ez a jólét, aztán kezdődnek csak igazán a húzós hétköznapok! Viszont volt már így is olyan helyzet, amikor a Rozi a térdemre fektetve böfizett, míg a maradék tejet kifejtem (rohadt sok tejem van, új hűtőt kell vennünk lassan, vagy elmehetnék béranyának, vagy tejbank... a tejbankon komolyan gondolkodom... Nem tudom mit csinaljak ennyi tejjel)   Szóval közben fejtem a tejet, és volt meg egy szabad kezem, amivel a Szilit etettem jogurttal, mert persze ilyenkor nem akarja megenni egyedül, pedig máskor azt sem engedi, hogy hozzá nyúljak a jogurtos dobozhoz! Vannak abszurd szituációk, de egyelőre állom a sarat, még így is, hogy éjjel alig alszunk, no nem a pici miatt, hanem szili mostanaban úgy döntött korán kel, ma konkrétan 4:30-kor! Persze vissza aludni nem hajlandó, annyit tudtunk elérni, hogy befeküdt közénk az ágyba és meséket nézett a telefonomon. Persze mindig felebresztett (bele mászik az arcomba és azt mondja vigyorogva, hogy " ÉBRESZTŐ!!!" és ilyenkor mindig más mesét kell keresni neki. Röviden ennyi a hétköznapok, lenne még mit mesélni, de majd legközelebb. :-)

Rozi baba megszületett

Hát igen, nem hiába ez a hallgatás. Október 9-én, éppen apukája születésnapján megszületett a mi tündéri, gyönyörűséges kislányunk Rozina. Most jövök rá, mennyire hiányzott ez a kislány ahhoz, hogy kerek legyen a család. Nagyon jó érzés lányos anyukának is lenni! Mindkét erzést ki kell próbálni! Szerencsések vagyunk, hogy nekünk megadatott! 3790 grammal és 51 centivel jött a világra. 

Mi újság???

Ez a Szili jelmondata ma :-), és igazából a bejegyzéshez is passzol. Két gyors képet rakok ide, és egy rövid helyzetjelentést. Az egyik kép a Row of Love aktuális állása:

Mostanában hímezgettem, amikor csak ülni, vagy feküdni tudtam, addig Szili anyuéknál volt. Mondjuk én is ott vagyok vele, de cserencsére tudok még egy picit pihenni. Már kész az első maci tappancsának több, mint a fele, és a háttérrel is elég jól haladtam. Közben kifejtettem a kéket, megpróbáltam egy másikkal helyettesíteni, de nem tetszik, úgyhogy ezt is ki fogom fejteni. Egyébként nagyon jó minta, szépen lehet vele haladni, csak az a "baj", hogy a közeljövőben pihentetnem kell majd a témát pár hónapig... 

A másik kép a jelenlegi állapotomat mutatja, összehasonlítva a Szilivel való terhességemmel. Egyértelműen más formájú hasam van, erre ez a kép döbbentett rá :-) A bal oldali 2012. október 6-án készült a jobb oldali pedig tegnap.

Még egy dolog. Ugye sok változás történt mostanában az életünkben, a mindennapokban, és a legnagyobb változás még csak most következik!  Mégis már most aggasztó jeleit látom a Szilin. A legfeltűnőbb, hogy nem akar délután aludni. Olyan velőt rázó ordításba kezd, hogy nem nagyon lehet vele bírni. Az a baj, hogy ez aztán a hátralevő napot is megpecsételi. Tiszta hiszti, csak azt lehet hallani tőle, hogy "Nem kérem!", "Nem akarom!", "Menj innen anya!" Hát mit mondjak marha rosszul esik, de mit csinaljak vele? Tegnap hosszas ordítás után a TV előtt aludt el, este fél8-kor. Egész éjjel rosszul aludt. Észre vettem, ha napközben nem alszik, akkor éjjel is rosszabbul alszik, és nem valami jó kitápászkodni az ágyból - a pisilésekkel és gyerekvigasztalásokkal együtt - kb 6-7-szer egy éjszaka folyamán. Arról meg ne is beszéljünk, mennyire kényelmetlen befeküdni mellé a szimpla ágyba, ahova most egyedül sem szivesen, nem hogy egy keresztben fekvő gyerekkel... Öregem, rohadtul tud fájni a csípőm már fél óra összekuporodás után is! Tegnap hülyére olvastam magam, gyerekpszichológus, mindenttudó anyukák véleményével, amiből azt szűrtem le, hogy két éves kor körül sok gyerekkel előfordul ez. Több kiváltó oka is lehet, amik közül nálunk most egyszerre több is érvényesül. Pl hirtelen növekedés ( mindenki azt mondja, hogy Szili hogy megnyúlt, a ruháin is észre lehet venni), családi struktúra változása, kistesó  érkezése ( ehhez nincs mit hozzá fűzni) , napirend felborulása ( mivel egyre többet van másokkal, hogy én pihenhessek, ez is elkerülhetetlen volt, addig míg a picinek nem lesz saját napirendje, addig szerintem a Szilinek sem.) Szóval nagyjából ez a helyzet nálunk most. Ma sikerült elaltatnom, de szinte egész délelőtt a lelkére beszéltem, igérgettem fűt-fát, autós kinder tojást ( most ez a mánia, a csokit nem eszi, csak a belseje kell), ha ez az ára, akkor nagyon drága alvások lesznek. Na mindegy, ma megkapja, de máskor nem ígérek ilyen felelőtlenül :-) Nincs valami szülinapi hangulatom, de legalább az altatáskor én győztem! :-)

Október, a mi hónapunk!

Úgy tűnik, hogy egyre inkább! Kihúztuk a szeptembert is egyben a kis Rozikával, így már biztos, hogy októberi lesz a kisasszony is! Hát mit mondjak eléggé paráztam, hogy a négy tagú családunk negyedik tagja szeptember 30-án fog megszületni... de nem! :-) Nálunk az október a születésnapok hónapja. A sort egyelőre az enyém kezdi, 6-án, aztán nagy Szilárd 9-én és végül kisfiunk Szili, 23-án. Rozi szülinapja egyelőre kérdéses. 13-ra van igazából a dátumom, de amilyen rosszul voltam a hét elején, le mertem volna fogadni, hogy nem bírjuk addig. Szerencsére már jobb! Tegnap már sikerült a házimunkát is úgy ahogy elvégeznem, de mára egy kis hímzést tervezek, jutalmul azért, hogy tegnap mindent kivasaltam :). 

Van ám más fejlemény is! Szerdán meghozták a kályhánkat, jövő hét elején bekötik, és üzemképesre állítják, aztán már jöhetnek az esős, hangulatos napok! Majd írok róla egy külön bejegyzést, ha már tényleg készen lesz.  

A row of love #1 - A kezdet

Pár napja elkezdtem hímezni a macikat, de máris akadályba botlottam. A háttérnél nem találom a megfelelő kéket, kénytelen leszek venni egy fonalat, csak nem tudom mikor és hol. A sötétebbik kékkel vannak  gondjaim, nem is folytattam tovabb. A másik, ami nem tetszik, az a szürkék árnyalata. Túl sötétnek tartom, elveszik benne a vilagosabbis kék. Ezen mondjuk lehet segíteni. Van is itthon világosabb árnyalat, de akkor ki kell fejtenem a szürkét, amihez most nagyon nincs kedvem. 

A jelenlegi állapotom

A tegnapi naptól egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ki húzom a terhességből hátralevő 2 hetet. Sőt igazából már abban sem bízom, hogy októberi lesz a gyerek... Jelenleg pisilni is nehezemre esik elmenni, mármint elsétálni a wc-ig. A tudattól, hogy napközben egyedül vagyunk a gyerekkel, egyenesen kiráz a hideg. Mármint nagyon nem bírok már sem sétálni vele, de semmit, ami nem ülő vagy fekvő pozícióban történik. Eddig egész jól húztam, de úgy látszik sok volt a szombat esti mosogatás, mert azóta le akar szakadni a hasam. Már fognom kell, ha megyek. Holnapi vérvétellel sem tudom mi lesz, mert utoljára kb 1 órát kellett várnom a soromra, annyian voltak, ráadásul állva. Na, ezt most elképzelni nem tudom, hogy kibírnám. 

Egyébként nem volt ilyen rossz a helyzet egészen tegnapig... Nade, majd meglátjuk meddig lesz még a kisasszony odabent. 

A ROW OF LOVE - a nagy kihívás

Amióta megkaptam az Anchor fonal gyűjteményt, azon töröm a fejem, mit is hímezzek belőle... Hosszas válogatás után vissza tértem az eredeti tervhez, a Dimensions egyik képéhez, a Row of love-hoz. 

A mintát már megkaptam Christine-től, már a fonalak kódját is átváltotta Anchorra, így nem sok dolgom van vele, ezúton is köszönöm neki! Ennek ellenére nem voltam meggyőződve róla, hogy ezt a képet nekem meg kell hímeznem. Még sosem fogtam bele ekkora hímzésbe, most is kb 5 évet számolok rá :) Aztán egyik reggel Szili meglátta a képet, és annyira tetszettek neki a macik, hogy egyszerűen muszáj bele vágnom! Megnéztem milyen fonalak hiányoznak, már nem is olyan szörnyű a helyzet, mint első ránézésre volt! A maradék párat majd beszerzem, de ahogy néztem, az elején azokra nem is lesz szükség. 

Mai tervem, leszámolom a képet, méretre vágom az anyagot, és az első pár fonálnak, amivel kezdeni fogok, elkészítem a bobinát. 

Ma már nem megyünk baba klubba, meglátom, jövő héten hogy leszek, de tegnap papír intézés ügyben Dunaszerdahelyen kellett futkároznunk Szilivel, este még diót szedtünk, úgyh a nap végére eléggé fájt már mindenem, így ma "pihenő" napot tartubk, nem megyünk sehova. Remélem Szili is így tartja majd jónak :) 

Idei ősz

Minden nap akarok irni, mert hát ugye keményen a nyakunkon van az ősz, de most valahogy mindig elmarad. Azért idén sem maradnak ki az apró őszi hangulatok, pillanatok, annak ellenére sem, hogy már nem vagyok túl mobilis. Mármint gyalogolni már nem bírok olyan sokat. Azért elmentünk gesztenyét és diót szedni. Szilinek nagyon tetszett, sorba rendezte nagyság szerint őket :) Gondoltam, hogy csinálhatnánk mindenféle állatokat belőle, de azért még félek a hegyes hurkapálcától.

Közben a házfelújítás is folytatódott. A padlás szigetelése is folyamatban, meghozták az anyagot hozzá, Szilárd portalanítsa a padlást, ami elég szivatós feladatbak bizonyult. Előtte persze normális padlásfeljárót kellett csinálni, mert természetesen a nyílás sem volt standard méret, de ebben a házban ilyeneken már meg sem lepődünk. Ki kellett szegénynek vésni a vasbetont, megbirkózott vele, de nem tudom bevállalná-e mégegyszer :)

Most a kályhának készíti elő a helyet, lassan azt is hozzák, úgyhogy most két éjszakára anyuékhoz költöztünk. Élvezem is, hogy nem kell egyedül lennem a gyerekkel. Ez a dolog nagyon hiányzik bősről, hogy itt ha elindulunk sétálni, ahogy tegnap délelőtt is, azért mindig találkozunk ismerősökkel, akikkel lehet pár szót váltani. Ahol mi lakunk ott sajnos nincs még sok ismerősünk. Ez nagyon hiányzik a hétköznapokbòl. Főleg addig nagyon hiányzott, míg nem lehetett értelmesen beszélgetni a Szilivel. Most már nagyon szórakoztató. Azt is kezdi felfogni, hogy mi történik a családban, hogy Rozi (ő Gyoszikának hívja)  a testvére lesz, és hamarosan hoz neki majd ajándékot. Szili már a rendelést is leadta. Egy piros "dzsippautót" és egy fekete mini autót kér. :-) Még szerencse, hogy mindkettőt találtunk a Sparban. Ha kérdem, hogy ki a testvére, mondja, hogy Gyoszika, és már azt is tudja,ki az apa és az anya testvére. Hogy Rozi az anya pocakjápan pihen, remélhetőleg még leagalabb 3 hétig. Bár néha kiáll a folyosóra, és kiabál, hogy "Gyoszika játszani"! :)

Ma gyönyörű őszi időnk van. Délelőtt a baba-mama klubban voltunk (pont egy éve ilyenkor kezdtük), amíg tudunk, megyünk is. Utána sétáltunk egyet a kálvárián a gesztenye fák alatt. Gyűjtöttünk is párat, élveztük a napsütést, a lehullott levelekben gázoltunk. Aztán a bevásárlást is megejtettük, ami nagy szó, mert már nem olyan egyszerű ekkora pocakkal és ekkora gyerekkel! Hihetetlen, milyen gyorsan nőnek. Olyan nagyfiú már ez a Szili! Főleg ha a Rozi ruháit vasalom, elképzelni sem tudom már, hogy milyen pici volt.

A kórházi táskát össze pakoltam, kisruhákat kimostan, kivasaltam. Kiváncs vagyok meddig bírjuk még :)

Lickle Ted project #6 - KÉSZ

Igen, végre elkészült a kontúr is. Olyan jól beindultam pár hete, aztán valahogy leállt a dolog. Most viszont az 1 órányi elmaradt kontúrozást kb három nap alatt fejeztem be. :) Képnek indult Szili szobájának falára, de aztán meggondoltam magam. Részben azért, mert nem valami fiús a kép, másrészt pedig párnahuzat hiányban szenvedünk. Így a végleges formályát majd, mint kispárna huzat fogja elnyerni. Rózsaszín lesz, hátha úgy fogja végezni, mint a régi télapós kisvánkosom, amit Szili lenyúlt :-)

 Most, hogy megkaptam az Anchor fonalakat, erős késztetést érzek, hogy valami újba kezdjek. Még nem tudom mibe, mert sokminden tetszik, de az igazira még bem találtam rá. Bár annyi már valószínű, hogy kispárna lesz ez is, mert tényleg hiányában szenvedünk :-)

Anchor fonal gyűjtemény, avagy a kánaán házhoz jött

Tegnap délután a barátnőmmel találkoztam, sokszor említettem már, gyerekkori barátnők vagyunk, csak sajnos ritkán találkozunk, mert Londonban él. De most haza látogatott, és csomagot is hozott magával :-) Életemben nem rendeltem még semmit az e-bayről. Végülis most is ő rendelte, én csak a linket kültem neki, de a lényeg, hogy egy 174 darabból álló vadi új Anchor fonal gyűjteményt rendeltem potom £20 fontért. Tegnap este megszámoltam, tényleg 174, igaz, hogy azt ígérték, hogy mind különböző színű, de találtam két egyformát. Borzasztó :-) Természetesen örültem, mint majom a farkának. Miután a gyerek elaludt, neki fogtam válogatni, most azon gondolkodom, hogy hogyan is rendszerezzem őket, és természetesen, hogy mit varrjak belőlük először :-)

Elkezdtem színek szerint szétválogatni, de csak úgy nagyjából, aztán azon belül a színkód szerint. Nem is olyan könnyű ennyi fonalat sorba rendezni. Közben felirogattam, mik vannak meg, hogy legyen egy leltáram belőle. Még így sem értem a végére, mert elég sötét volt már akkorra. Azon gondolkodom, hogy bobinázzam-e vagy mi legyen velük. Úgy azért egyszerűbb a tárolás... Meglátjuk, egyelőre élvezem a rengeteg csodaszép színt, és tervezgetek :-)

A papírba tekertek már leltárba lettek véve, amik csak úgy szabadon hevernek, még válogatásra várnak.

Kémény tuning

Gyorsan pörögnek az események. Tegnap írtam, hogy a héten jönnek a kéményt betétezni és meghosszabbítani. Ma reggel 6:44-kor arra ébredek, hogy Szilárd meglepett hangon kérdi, hogy "Ma???", mire egy idegen hang válaszol, hogy "Igen, csak elfelejtettünk hívni." Hát a kéményesek voltak. Persze Szilárd jött, hogy ébresszen mi a szitu. Az hagyján, hogy zsíros haj, erős pisilés inger (ami így a terhesség előrehaladtával egyáltalán nem ritka), de a gyerek is még az igazak álmát aludta, kitárt ajtónál. A kéményesek pedig csak hordták be a karbót, az ütve fúrót, meg mindenféle hangos szerszámot. A lelki szemeimmel már láttam, hogy milyen rémülten fog felriadni szegény gyerek, de nem nagyon zavarta a csörömpölés. 

Másrészt pénzt sem tartunk otthon annyit, amiből ki tudtuk volna fizetni őket. Aztán Szilárd elugrott apuért, pénz is került az útba eső automatából, a kémény is meg lett, úgyhogy "happy end" lett a történet vége, csak kicsit abszurd volt a reggeli rohangálás. Már csak egy kis falazás, pucolás, szoba festés, és jöhet is a kályha ami jó meleget fog majd adni :-) 

Egyébként többször megjegyezték a kéményesek, hogy bátrak voltak az előző tulajok, mert egyáltalán nem volt így biztonságos a kémény, csoda hogy nem gyújtották magukra a házat, vagy nem kaptak szénmonoxid mérgezést. Egyébként ezen a házon eddig még nem találtunk olyan megoldást, ami kifogástalan lett volna. Az előző tulajok szerették a "Jól van az úgy, hagyjad Jenci!" megoldásokat! Amiért mi most rendesen szívunk. De azt mondom, új háznál is vannak gondok, nem csak az öregnél...

Kandalló csere

Sokat gondolkodtunk, tervezgettünk, de mivel az idő szorít, kénytelenek voltunk gyorsan dönteni. Hívtunk kandallós pasast, kértünk árajánlatot és tervet. Nagyon szép volt, tetszett mindkettőnknek, de az ára... ez tántorított el minket, mivel egy csomó mindent szeretnénk még. Végülis a cserépkályha mellett döntöttünk, de olyat választottunk, ahol látni a tűzteret, hogy a hangulat is megmaradjon. Szilárd egyébként is a cserépkályháért volt oda már a  kezdetektől, de én mindig puhítottam, próbáltam rábeszélni a kandallóra, végül ő nyert, de nem baj, így legalább van egy ütő kártyám a konyha átalakításához ;-) A cserepek színét viszont én választottam, bár érdekes módon, ebben gyorsan meg tudtunk egyezni. (Bútort és cipőt nem tudunk olyat választani, ami mindkettőnknek megfelelne...) 

Nade, amiről írni akartam, a hétvégén Szilárd lebontotta a régi kandallot, ami volt is, meg nem is. Igaz, hogy foglalta a helyet a nappaliban, de használni nem tudtuk. A kémény sem volt biztonságos, betét sem volt a kandallóban, szóval más választás nem nagyon volt. Szerintem Szilárd élvezte :-) Egész szombaton ezt csinálta, meg is van az eredménye. Íme:

Mi addig a gyerekkel a nővéremékhez költöztünk. Történetesen a másik nővérem is oda költözött, mert náluk pedig ablak csere volt, ami nem tesz jót az asztmájának. Nekem tetszett, hogy így össze jöttünk. Szerintem Szilinek is. Jót tett neki, hogy picit terelték a gondolatait, mert pénteken egyébként is lázas és nyafi volt a fogak miatt, amik közül már egy kibújt. Azóta jobban van, láza sincs, de picit étvágytalan, és még 3 fog mindig hátra van. 

De hogy a kandallóval folytassam, most a nappalinkban egy  óriási lyuk égtelenkedne, ha Szilárd nem deszkázta volna be. Elvileg a héten jön a kéményes pasi betétezni és meghosszabítani a kémenyt, és a kályhát is megrendeltük ma. Öt hét alatt gyártsák le, legalábbis azt ígérték. Őszintén remélem, hogy ez így is lesz, és a gyerek sem jön korábban, mert a terhessègből már csak 7, azaz 7 darab hét van, ami elég necces! Addig pedig ilyen hadi állapotok lesznek. Végülis nem vészes, de mikor Szili meglátta, hogy a kanapé nincs a helyén, velőt rázó ordításba kezdett :-) aztán végülis kibékült vele :-) 

Közeleg az ősz

Az év legszebb időszaka, legalábbis számomra. Néha nekem is érthetetlen ez a furcsa vonzalom, de egyértelműen nem vagyok nyár típus. Nem szeretem a döglesztő forróságot, még akkor sem,ha épp tengerparton kell átvészelni, de terhesen... kifejezetten jól esnek a frissítő augusztusi reggelek, vagy az esti kiülős, lassan már didergős kutyaetetések.
Minap, mikor elindultunk a délutáni sétánkra Szilivel, azon lepődtem meg, hogy bizony a fecskék is érzik az almás fahéjas tea gőzölgő illatát, és ők inkább tovább állnak. Szépen gyülekeznek a vezetékeken. Úgy emlékszem az érzésre, amikor még kisiskolás voltam, legszívesenben mindet a villanydróthoz ragasztottam volna, hogy ne menjenek sehova. Akkor még beárnyékolta a sulikezdés a csodálatos őszt.

Pár napja voltunk az alistáli piacon. Nagyon szeretem, hangulatos. De most látszott, hogy a nyár kifutóban, de az őszi tökös-kizanténos-Erika viragos hangulat még pár hetet várat magára. Na akkor kell majd elmenni burcsákot inni :-)

Közben nagyban folyik a házfelújítás. Említettem a kandalló cserét. A terv sokat változott az utóbbi napokban. A változást egy számunkra elég magas árajánlat indította el. A kandallós pasas szimpi volt, szép tervet is mutatott,de azert ennyi pénzt nem szántunk a kandallóra, hiszen még egy csomó mindent kelleme csinalni a házon. Sok utána olvasgatás után a cserépkályha mellett döntöttünk, egy kisebb, klasszikus formájút választottunk. Tegnap Szilárd lebontotta a régit is, szóval már nincs vissza út :-)  Csak remélni merem, hogy a szülésig elkészül, ami már csak 8 hèt elvileg :-)

 És még egy kép a reggeli mesenézőről, akinek jön az utolsó 4 foga, és szegény nagyon szenved vele, ráadásul a pelenka elhagyásával is most zaklatom :-)

Nappali felújítása

Nem mintha a nappalink szorulna rá leginkább a felújításra (inkább a konyha), de így, hogy az ablakjaink készen vannak, szeretnénk megcsinálni az ablak alatti ülös részt, illetve komolyan fontolgatjuk a kandalló cserét is. A mostani olyan állapotban van, hogy használni nem nem tudjuk, részben mert nyitott és veszélyes, részben pedig azért, mert a kèményt is meg kell hosszabbítanunk. A gázszámlánkon is szeretnénk valami elfogadható összeget látni, így megcsináltatjuk a kandallót is. Nagyon várom már!
Hoztam pár ötletet, hogy milyen pihenő sarokra is gondoltam:

A parketta is egyszer cserelve lesz majd, azzal és az új kandallóval pedig valami ilyesmi hatást szeretnék elérni:

Most hétvégén a kerítésnek fogunk neki, mert az egyelőre sürgősebb, ugyanis a házunk előtt nagy a forgalom, két gyerekre meg már nagyon nehéz lesz figyelni. Meg egyébként is... Majd hozom a képeket a munkálatokról. Most úgy látszik beindul kicsit a házfelújítás projekt, sikerült eladni a telket, amire annó építkezni akartunk. :-)

Szili mondta #2

Szomaton reggel a szokásos összebújós idilli pillanatokat éltük, amikor Szilárd egy költői felkiáltással - miszerint "Basszus gyerek, hétvégén miért nem tudsz 9-ig aludni?!" - élve megpecsételte a reggel további részét. Attól kezdve a Szili azt kiabálta,hogy "basszus, basszus"! Én sírva röhögtem, ami miatt természetesen még inkább mondogatta! Már nem lehet előtte semmit sem mondani, mert mindent elismétel :-)

Pénteken megszületett az első barlangrajz is. Míg én porszívóztam, ő alkotott:

És egy másik autó rajz, számomra szinte hihetetlen, hogy alig múlt másfél éves, és ilyen autókat rajzol:

A kis függőleges csíkok az ablakok, és persze a kipufogó sem hiányozhat. Érdekes látni, mennyire fejlődik hétről hétre.

És még egy kép a kishugiról :-)

Szerva itt, ablakcsere ott

Ahogy ígértem, a házfelújításos bejegyzést is hozom. Tanulva az elmúlt három év teléből, amit már a saját házikónkban töltöttünk, úgy döntöttünk, így vagy úgy, de muszáj a második gyerkőc és a tél beállta előtt ablakot cserélnünk. Bevallom őszintén, amikor a házat vettük, nem gondoltam, hogy erre ilyen gyorsan sort kell kerítenünk. A régi ablakjaink első ránézésre jónak tűntek, de mikor eljött a tél, csalódnunk kellett. Ugyanis nem úgy záródtak, ahogy egy ablaknak azt illik. Rá is fizettünk a dologra, mármint, ami a gázszámlát illeti. Hozzá kell tennem, hogy ugye az első télen érkezett a családba Aisha, a német dog kölyök, akinek kb a második húzása az volt, hogy kiharapott egy darabot a balkon ajtó küszöbéből. Ekkor vált világossá, hogy itt bizony sürgősen orvosolandó korhadás problémák is vannak, ami évről évre csak rosszabbodott. Tavaly már a szél is fújt a nappalinkban, szoval tényleg ideje volt. 

A régi ablakok külsőre, stílusában jobban tetszettek, mármint jobban passzoltak a megálmodott ház stílusára, de praktikusság és anyagi megfontolásból hanyagoltuk a díszítő elemeket. Az új ablakjaink sokkal egyszerűbbek, de jól zárnak, ami nem kis előny. A másik nagy előnyük, hogy végre szép tisztára lehet mosni őket, így a ház előtti mini erdő is jobban érvényesül. Sokszor kapom magam azon, hogy csak ülök a kanapén és csodálon a ház előtti hangulatot. Már csak az imádott ősz jöhetne, egy forró almás fahéjas tea, pattogó tűz a kandallóban! Hú de tudnám élvezni! ( Ezzel kapcsoltban is lesz bejegyzés, ha minden jól megy, mert kandalló upgrade is lesz még idén ősszel :-) ) 

A szobákon annyira nagy változást nem okozott a csere, de a nappalin.... huhúúú. A régi ablakok földig értek, ami nekem nagyon is tetszett, de mindig álmodtam egy ablakban ülős zugról, ahol azokon a bizonyos őszi/téli hangulatos napokon üldögélni lehet. (Window bay seat-ként lehet keresni ötleteket mondjuk a pinteresten) Amikor mutattam pár képet Szilárdnak az elképzelésről, ő is nagyon belelkessült, nem kellett sokat győzködni, hogy fel kell falaztatni az ablakjainkat. Így kaptak egy 60cm-s alapot, de még így is nagyok maradtak. Ez sokat változtatott a nappali hangulatán, érdekes, hogy várakozásommal ellentétben, kinyílt a tér, nagyobbnak tűnik a szoba, bár ez valószínűleg annak tudható be, hogy tiszták az ablakok, így sokkal jobban kilátni. (A régi ablakokban egy csomó üveg elrepedt, így persze oda a szigetelés, de a két üveg réteg között még párás, koszos is volt az ablak, így hiába mostam, sosem volt tiszta. ) 

Szóval a balkon ajtó is más helyre került, de ez volt talán a legjobb ötletünk. Sokkal jobb így kilépni a teraszra, még teregetni is nagyobb kedvvel megyek :-) 

Az ablakokon kívül a hátsó ajtó is likvidálva lett, helyette került egy egyszerű,de nagyszerű ajtó, aminek nagy előnye, hogy mostmár nincs egérbejárat nagyságú lyuk a sarokban. Eddig csak a kutyáknak köszönhatő, csodával határos módon úsztuk meg a teleket egér nélkül. 

Nagyjából ennyi a sztori, mindenki örül, kiváncsian várjuk az első telet! Mindenki szorítson! :-) 

Na és persze lássuk az "ilyen volt - ilyen lett" képeket:

 Itt már nincs hátsó ablak sem.

 És a nappali is szellőssé vált.

És még egy utolsó kép, ahol látni, hogy az őszi bozótirtás nem is volt olyan rossz ötlet:

A dolgok mai állása

Jaaaj, mostanában úgy elcsúsznak a dolgok, főleg a blog körül, sajnos. Annyi bejegyzést terveztem, aztán végül egyik sem született meg. Megpróbálom őket pótolni. Közben azért hímeztem is. Nem sokat, de egy keveset igen. Tervem is van egy regiment, de mikor nincs. :)

Kezdjük a sort egy nem saját alkotással. A nővérem még tavaly ilyenkor horgolt egy vékony takaró Szilinek a nyárra. Persze idő közben akkora lett a gyerek, hogy a takaró aló kilógott a lába. Így hozzá kellett horgolni. A mostani érdeklődésnek megfelelően lett dekorálva. :) Csak annyit még róla, hogy mikor meglátta a Szili teljesen bezsongott a sok kerék és autó láttán, hogy görcsösen le akarta szedni őket a takaróról :) Szegény nővérem kénytelen volt horgolni külön kerekeket és autó vázat, hogy a Szili kedvére rakosgathassa össze a különböző színű és formájú autókat. Közben persze rájöttünk, hogy ez tiszta jó játék. Lányoknak valami hasonlót lehetne csinálni egy babával és különböző ruhadarabokkal :) Node, nézzük a takarót. 

Amit nekem sikerült a napokban alkotni, az a Lickle Ted kontúrjának egy icike-picike töredéke. Azért megmutatom ezt is. Végül is nem kép, hanem vánkoshuzat lesz belőle. Azt hiszem.

A másik, hogy a fal se maradjon csupaszon, elkezdtem egy négy képből alló hímzést Szilinek. Nem egy nagy bonyolultság, de remélem tetszeni fog neki. A Verdák meséből választottam négy autót (mert ugye most az autók a minden).

A ház körül is vannak fejlemények, de ez majd egy külön bejegyzésben mutatom. Lassan tervezek valamit a kislánynak is, mert bizony lány ficánkol a pocakomban. 

Almás fahéjas muffin

Ha már rossz idő van, akkor rám tör az őszi feeling. A napokban sétálni sem tudtunk kimenni, valamit ki kellett talalni, amivel lefoglaltam a gyereket. Rájöttünk, hogy Szili imád sütni. Kedden sajtos pogácsát sütöttünk, a tésztával gyurmakénk játszott, a végén pedig nagyos szép pogácsákat szaggatott. Tegnap este is elhataroztan, hogy sütünk valamit. Valami egészségeset! Én is vigyázok, mit eszem, legalábbis próbálok. Ahogy azt már tőlem megszokhatuk, glutén mentes a süti, ráadásul tojás nélkül készült. 

Van egy alap recept, amit egy kedves kolléganőm barátnőm blogján láttan, ezt szoktam variálni. Ezelőtt csokis banánosat késtítettem, de picit nyögva nyelősre sikerült, azért elfogyott :-) 

Most picit több kókusz olakat tettem bele, és valószínűleg a reszelt alma is sokat segített abban, hogy sokkal finomabb, zamatosabb, szaftosabb lett. Mivel az eredeti recept egy bögrés süti, a hozzávalókat annyiszor mértem egy tálba, ahány muffin formát szándékoztam megtölteni. A reszelt alma miatt viszott több lett a tészta, így kénytelen voltam elő szedni egy másik sütőformát is,  mindenki nagy örömére. Sütőben sütöttem a mikró helyett, kb 200 fokon tűpróbáig (nagyjából 20-25 perc). Annyit változtattam a recepten, hogy a liszt nálam glutén mentes (Schär Mix B), a tej laktóz mentes, a cukor nyírfa cukor, az olaj kókusz olaj. Ettől picit egészségesebb, elvileg. Amikor Szili össze keverte, reszeltem bele almát, sóztam bele fahéjat, és törtem bele egy kis diót.  Ilyen lett az eredmeny: