A row of love #1 - A kezdet

Pár napja elkezdtem hímezni a macikat, de máris akadályba botlottam. A háttérnél nem találom a megfelelő kéket, kénytelen leszek venni egy fonalat, csak nem tudom mikor és hol. A sötétebbik kékkel vannak  gondjaim, nem is folytattam tovabb. A másik, ami nem tetszik, az a szürkék árnyalata. Túl sötétnek tartom, elveszik benne a vilagosabbis kék. Ezen mondjuk lehet segíteni. Van is itthon világosabb árnyalat, de akkor ki kell fejtenem a szürkét, amihez most nagyon nincs kedvem. 

A jelenlegi állapotom

A tegnapi naptól egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ki húzom a terhességből hátralevő 2 hetet. Sőt igazából már abban sem bízom, hogy októberi lesz a gyerek... Jelenleg pisilni is nehezemre esik elmenni, mármint elsétálni a wc-ig. A tudattól, hogy napközben egyedül vagyunk a gyerekkel, egyenesen kiráz a hideg. Mármint nagyon nem bírok már sem sétálni vele, de semmit, ami nem ülő vagy fekvő pozícióban történik. Eddig egész jól húztam, de úgy látszik sok volt a szombat esti mosogatás, mert azóta le akar szakadni a hasam. Már fognom kell, ha megyek. Holnapi vérvétellel sem tudom mi lesz, mert utoljára kb 1 órát kellett várnom a soromra, annyian voltak, ráadásul állva. Na, ezt most elképzelni nem tudom, hogy kibírnám. 

Egyébként nem volt ilyen rossz a helyzet egészen tegnapig... Nade, majd meglátjuk meddig lesz még a kisasszony odabent. 

A ROW OF LOVE - a nagy kihívás

Amióta megkaptam az Anchor fonal gyűjteményt, azon töröm a fejem, mit is hímezzek belőle... Hosszas válogatás után vissza tértem az eredeti tervhez, a Dimensions egyik képéhez, a Row of love-hoz. 

A mintát már megkaptam Christine-től, már a fonalak kódját is átváltotta Anchorra, így nem sok dolgom van vele, ezúton is köszönöm neki! Ennek ellenére nem voltam meggyőződve róla, hogy ezt a képet nekem meg kell hímeznem. Még sosem fogtam bele ekkora hímzésbe, most is kb 5 évet számolok rá :) Aztán egyik reggel Szili meglátta a képet, és annyira tetszettek neki a macik, hogy egyszerűen muszáj bele vágnom! Megnéztem milyen fonalak hiányoznak, már nem is olyan szörnyű a helyzet, mint első ránézésre volt! A maradék párat majd beszerzem, de ahogy néztem, az elején azokra nem is lesz szükség. 

Mai tervem, leszámolom a képet, méretre vágom az anyagot, és az első pár fonálnak, amivel kezdeni fogok, elkészítem a bobinát. 

Ma már nem megyünk baba klubba, meglátom, jövő héten hogy leszek, de tegnap papír intézés ügyben Dunaszerdahelyen kellett futkároznunk Szilivel, este még diót szedtünk, úgyh a nap végére eléggé fájt már mindenem, így ma "pihenő" napot tartubk, nem megyünk sehova. Remélem Szili is így tartja majd jónak :) 

Idei ősz

Minden nap akarok irni, mert hát ugye keményen a nyakunkon van az ősz, de most valahogy mindig elmarad. Azért idén sem maradnak ki az apró őszi hangulatok, pillanatok, annak ellenére sem, hogy már nem vagyok túl mobilis. Mármint gyalogolni már nem bírok olyan sokat. Azért elmentünk gesztenyét és diót szedni. Szilinek nagyon tetszett, sorba rendezte nagyság szerint őket :) Gondoltam, hogy csinálhatnánk mindenféle állatokat belőle, de azért még félek a hegyes hurkapálcától.

Közben a házfelújítás is folytatódott. A padlás szigetelése is folyamatban, meghozták az anyagot hozzá, Szilárd portalanítsa a padlást, ami elég szivatós feladatbak bizonyult. Előtte persze normális padlásfeljárót kellett csinálni, mert természetesen a nyílás sem volt standard méret, de ebben a házban ilyeneken már meg sem lepődünk. Ki kellett szegénynek vésni a vasbetont, megbirkózott vele, de nem tudom bevállalná-e mégegyszer :)

Most a kályhának készíti elő a helyet, lassan azt is hozzák, úgyhogy most két éjszakára anyuékhoz költöztünk. Élvezem is, hogy nem kell egyedül lennem a gyerekkel. Ez a dolog nagyon hiányzik bősről, hogy itt ha elindulunk sétálni, ahogy tegnap délelőtt is, azért mindig találkozunk ismerősökkel, akikkel lehet pár szót váltani. Ahol mi lakunk ott sajnos nincs még sok ismerősünk. Ez nagyon hiányzik a hétköznapokbòl. Főleg addig nagyon hiányzott, míg nem lehetett értelmesen beszélgetni a Szilivel. Most már nagyon szórakoztató. Azt is kezdi felfogni, hogy mi történik a családban, hogy Rozi (ő Gyoszikának hívja)  a testvére lesz, és hamarosan hoz neki majd ajándékot. Szili már a rendelést is leadta. Egy piros "dzsippautót" és egy fekete mini autót kér. :-) Még szerencse, hogy mindkettőt találtunk a Sparban. Ha kérdem, hogy ki a testvére, mondja, hogy Gyoszika, és már azt is tudja,ki az apa és az anya testvére. Hogy Rozi az anya pocakjápan pihen, remélhetőleg még leagalabb 3 hétig. Bár néha kiáll a folyosóra, és kiabál, hogy "Gyoszika játszani"! :)

Ma gyönyörű őszi időnk van. Délelőtt a baba-mama klubban voltunk (pont egy éve ilyenkor kezdtük), amíg tudunk, megyünk is. Utána sétáltunk egyet a kálvárián a gesztenye fák alatt. Gyűjtöttünk is párat, élveztük a napsütést, a lehullott levelekben gázoltunk. Aztán a bevásárlást is megejtettük, ami nagy szó, mert már nem olyan egyszerű ekkora pocakkal és ekkora gyerekkel! Hihetetlen, milyen gyorsan nőnek. Olyan nagyfiú már ez a Szili! Főleg ha a Rozi ruháit vasalom, elképzelni sem tudom már, hogy milyen pici volt.

A kórházi táskát össze pakoltam, kisruhákat kimostan, kivasaltam. Kiváncs vagyok meddig bírjuk még :)