2015. január 24., szombat

Peppa malacos póló festése sablonnal

Na, szóval az úgy kezdődött, hogy már rég terveztem pólót festeni a Rozinak, de a minta valahogy nem vált egyértelművé. Aztán eszembe jutott, milyen jó is lenne valami színeset csinálni. Eddig mindig valami monokróm mintát festettem. Megnéztem milyen színek vannak otthon, és rögtön Peppa malac jutott az eszembe. No nem, mintha Rozi nézné, de Szili annál inkább! Mondjuk az ő kedvence Zsoli malac, de ez így rendben is van. Megmondom az őszintét , én is megkedveltem ezt a bugyuta mesét a maga egyszerű történeteivel, gyermeki tisztaságával. Így hát Peppára esett a választásom. Lássuk a folyamatot képekben:
Először is megrajzoltam a vasalható papírra a mintát ugy, hogy minden színt külön választottam.
Rávasaltam először a szoknyát, ez piros lesz.
Megfestettem.

Lehuztam a papírt, majd vártam, hogy megszáradjon picit a festék.
Ezután rávasaltam azt a papírt, amelyiken a fej a karok és a lábak voltak kivágva. Ezt is lefestettem rózsaszínnel, és lehúztam a papírt. 
Körbe rajzoltam sötétebb rózsaszínnel és lelket adtam Peppának a fekete szemekkel és a cipójével.
Persze közben  szereztem újabb tapasztalatot. Pl. mielőtt rávasalunk egy előzőleg megfestett területre, érdemes megvárni, míg teljesen megszárad a festék, különben nagyon kibolyhosodik az anyag. A másik, egyszer rendeltem egy manikűrhöz való rettentő vékony ecsetet, máskor azzal kell majd a körvonalakat megfesteni. A másik dolog... lehetne halványabb a rózsaszínem, de ilyen volt, ez van, fehér festékem pedig nincs.

Azért akinek kedvet csináltam a festéshez, az bátran fogjon bele! Rövid idő alatt szép eredményt lehet elérni. Ha valami kérdés felerül, bátran lehet kérdezni. :-)8


2015. január 16., péntek

Horgolt baba cipők - #1

Nagy optimizmusra vall, hogy rögtön meg is számoztam a cimet, de reménykedem benne, hogy lesz még folytatása. Mindig is tetszettek a horgolt kiscipők, és egyet el is kezdtem még valamikor az egyetem alatt, kb 6 éve. Akkor elkészült a egyik cipőcske, tegnap pedig a másik fele :-) Így megérdemel egy posztot! Bevallom őszintén, van némi szépséghibája, ezért a minta leírását egy jobb változat elkészítésekor fogom inkább közzé tenni. Muszáj lesz másikat készítenem, mert addig halogattam a másik felét a párnal, hogy kicsi lett a Rozi lábára. Na jó, éppen passzol a lábára, de olyan, hogy kb jövő héten már kicsi lesz :-) No, nem baj! Majd a következő jobb lesz! Azért mutatok róla képet:




A pinteresten már belinkeltem pár ötletet, de sajnos nagyon kevéshez van minta, így kénytelen leszek a saját fejem után menni. Kétféle cipőcskét tervezek még a Rozinak. Az egyik ilyen papucs szerűség:



A másik pedig egy csizmácska, ezt muszáj most a tél alatt, mert jövőre már jarni fog ilyenkor, ha minden igaz, és akkor már hiába horgolok!


És még egy minta, amiről a talpat le lehet olvasni, aztán meg már valahogy alakul majd a dolog ;-)


Jó horgolást mindenkinek, akinek kedvet csináltam hozzá! 

2015. január 9., péntek

Szili mondta...

A két Szilárd a gyerekszobában, apjuk Szilárd dekázik a Micimackós gumilabdával, erre Szili: "Hű de pöpec vagy, apa!" :-)

2015. január 5., hétfő

Annyiszor akartam írni már, de... de nem jött össze. Megbetegedtünk, mindannyian. Eddig Szilárd egész jól húzta,de ma reggel nár ő is köhögött. Szegény Rozival tüdő röntgenre futottunk, és semmi jóval nem bíztatott az orvos. Már azt hittem, az a sorsom, hogy ahány gyerekem van, mindegyikkel 3 hónapos korában kórházba kell mennünk. Az volt a szerencsénk, hogy a vérvétel és a röntgen eredménye is jó volt, így megúsztuk csak antibiotikummal. Szerencsére már egy fokkal jobban van, de nem tökéletes. 
Közben más változások is vannak. Szili újabban megint köztünk alszik, de egyáltalán nem bánom, sőt! Így mindannyian jobban alszunk, vagyis inkább úgy mondom, hogy így legalább alszunk. Őszintén szólva én sem érezném magam jól, ha az összes családtagom egy szobában aludna, engem meg száműznének egy másikba. Különben is, régen nem 1-2 évig aludtak együtt a családok, és mégis jó emberek lettek belőlük. 
A házi munkát is úgy-ahogy tudom végezni, főleg mióta rájöttem, hogy a gyerekek akkor is vesznek levegőt, ha nem bámuljuk őket görcsösem :-) Ráadásul szépen fejlődik is (pedig jóval kevesebbet tudok foglalkozni a Rozival, mint annak idején a Szilivel), már nem sok hiányzik, hogy hasra forduljon, meg volt az első hangos kacagás is. Szóval folynak az események. 

Szili mondta: Hihetetlen, miket mond ez a gyerek, annyit lehet nevetni rajta! A minap azt kiabálta utánam, mikor kimentem a szobából, hogy "Hajni, gyere vissza, te büdös!" 

A hímzéssel alig haladtam, nem  érdemes mutatnom, majd ha már látványosabb lesz a haladás. 

Az ünnepeket (gyerek sikoltozást leszámítva) csendesen töltöttük, kiélveztük, hogy együtt lehetett a család. Szili nagyon örült a fának, az ajándékoknak is. Nagyjából ennyi fér bele most. Vágyom már azokra a napokra, amikor picit leülhetek valamit kreatívkodni, de tudom, egy ideig ez még álom marad...

Még néhány kép a hétköznapokból: