Idegen tollakkal...

Most azzal fogok itt dicsekedni, hogy nekem milyen ügyes nővérem van! Ezt egyszerűen nem lehet kihagyni a blogról. Októberben ugye mindkét gyereknek szülinapja volt (mintha már nem írtam volna ezerszer). Múlt hét vasárnap pedig megtartottuk a bulit is a rokonsággal. Erika hozott egy közös ajándékot is a gyerekeknek. Egy gyönyörűen kihímzett magasságmérőt. Nem tudom hogy tud ilyen szép egyenletesen hímezni....

Egyébként -még nem mondtam a nővéreimnek- gondolkodom egy saját, közös "márka" létrehozásán, úgyis olyan divatos ez most :) Annyi szép dolgot tudnánk összehozni, és annyi mindent szeretnék is! Persze tudom,hogy nem ez a leglényegesebb dolog, de milyen jó lenne összefogni a kézimunkáinkat, egy keretet adni neki. Már nevet is találtam ki :) de ez még maradjon titok, hátha egyszer összejön. Régen az anyu is minden ruhánkba, amit ő készített egy teknősbékás bilétát vart, és annyira szerettem! 

Hátha egyszer a gyerekek is ilyen jó érzéssel emlékeznek majd vissza!

Karácsonyi vásár - #3

Már többször írtam a karácsonyi vásárunkról, de úgy igazán még nem mondtam el mi is ez. Az óvoda mellett működő szülői szövetség, aminek mostmár én is tagja vagyok, minden évben szervez jótékonysági karácsonyi vásárt. Az itt szerzett bevételt az óvoda felújítására szánjuk. A szülők készítenek dolgokot pl sütiket sütnek, tavaly koszorúk voltak, gipszangyalkák... őszintén szólva egyelőre nem tudom elképzelni,hogy fog folyni ez az egész,mert tavaly nem voltunk, idén viszont sokmindennel készülünk. Szeretnék mézeskalács házat késziteni, gondoltam a mézeskalács ízű sütőtöklekvárra, és természetesen valami hímezni valóra, de ehhez nem fűzök sok reményt, mert ahhoz több idő kellene. Talán majd jövőre.
A nővérem is horgol pár asztali díszt, megmutatom azokat is:

 Én pedig szépen, lassan (leginkább lassan) haladok a faégetéssel :)

Házi gumicukor recept

Tegnap allergológusnál voltunk Szilivel a szokásos 3 hónapos ellenőrzésen. Jól lecseszerintett, hogy miért adok gumicukrot a gyereknek, teli van mindenféle rosszal. Persze töredelmesen bevallottam, hogy hát bizony a gyerek eszi rendesen. Drasztikus lenne egyik napról másikra megvonni tőle, így kerestem egy alternatívát. A recept a következő:

2dl kompótlé (én földiszederből készítettem)
1,5 evőkanál frissen facsart citromlé
2 evőkanál langyos vízben oldódó zselatinpor
Kb 1,5 evőkanál cukor (én nyirfacukrot használtam)

Ezt mindet szépen lassan összemelegítettem,nem kell forralni, csak melegen kevergetni, míg homogén lesz. Szilikon formákba öntöttem, hagytam kihűlni, majd egy órára hűtőbe tettem.

Karácsonyi vásár - #2

Gyors képet mutatok, mert apu kifúrta a lyukakat a fa karikákon, úgyhogy elkészült a karacsonyfadísz végleges verziója:

Karácsonyi vásár - #1

A napokban már említettem, hogy itt nálunk a faluban karácsonyi vásárt szervezünk. Mindenki sajátkezűleg készített dolgokat visz, lesznek sütik, koszorúk, karácsonyi díszek... A bevétel pedig az óvodáé. Rengeteg ötletem van. Készítettünk is már ezt-azt. Szép sorjában megmutatom majd őket. Először is egy gyorsan elkészíthető, mitatós díszt próbáltam elkeszíteni. Már vagy öt, hat éve vettem a Lidlben faégetőt. Mindig vágytam rá, örültem,mikor találtam. Azóta nem is használtam, de a pinterest megváltoztatja az emberek életét :-)
Ma beizzítottam. Az eredmény ilyen lett:

Apu a munkahelyén szeletelt nekem faágat, szépen lecsiszolta, tökéletesek lettek. Egyiken kipróbáltam az égetőt, azon amelyikből kiharapott a Rozi egy darabot. Picit meg gyakorolni kell, kitapasztalni a használatot, de elsőre szerintem nem is rossz! Kell bele még fúrno egy lyukat, és rákötni a kockás szalagot szép masnival. És mehet is a fára. Megmutatom a pinterestes inspirációs képet:  

"Wood burning" vagy "pirography" címszó alatt lehet talalni egy csomó ötletet.

Szili mondta - #7

Szili: Anya mit hoztál?
Én: Pénzt, hogy kifizessük a kerítést.
Szili: Mééér?
Én: Mert a kerítést nem adják ingyen.
Apa: Semmi sincs ingyen, fiam!
Szili: Csak vicceltél?

Harminc lettem - ajándék

Ahogy már milliószor említettem, októberben mindenki egy évvel idősebb lesz a családban. Én történetesen kereket ünnepeltem. Egy pszichológiai határt léptem át, és ezt megkönnyítendő, kaptam egy csomó ajándékot. Amit itt a blogon nem hagyhatok ki, az a nővéremtől kapott ajándék. Egy táska, telis tele mindenféle jóval, mi szem- szájnak ingere. Lehet valami kimarad, de volt benne dekorgumi,  filc, ragasztók, gyönyörűséges anyagok, csipke szegélyek, dekortapasz, zseníliadrót, kockás szalagok, őszi díszek, szemek figuráknak... Tovább nem is sorolom. Nagyon örültem neki, azóta természetesen a pinteresten lógok, amikor csak tehetem, gyűjtöm az ötleteket, mert történetesen karácsonyi vásárt szervezünk, aminek a bevételét az óvoda kapja. Bele kell húzni, egy csomó tervem van. Már csak időt adhatott volna valaki ajándékba, annak is ennyire örülnék :-)

A dolgok mai állása - #4

Már nagyon rég óta szerettem volna írni a blogra, de most valahogy nem jött össze. Valahogy semmi nem jön össze. Nem vagyunk jó passzban, pedig itt az október, a szülinapjaink hónapja. Ennek ellenére most összetörve, kimerülten, picit betegen próbáljuk túlélni az aznapot. Sok reményt fűztem az ovihoz, hogy majd utána milyen jó lesz. Mennyi mindent meg tudok majd csinálni, főzök, takarítok, kézimunkázok... Hát ebből egész konkrétan semmi nem jött össze egyelőre. Rozi nagyon sírós, már a tizedik foga is kint, és ezek a négyesek azért eléggé megviseli. Mindemellett már vagy 3 hete náthás. már kapott antibiotikumot, amitől elmúlt, teljes 5 napra. ma reggel megint arra ébredtünk, hogy újra náthás, pedig az antibiotikum még le sem járt. Igaz, hogy nincs más gond, csak a nátha, nem is lázas, remélem nem is lesz. Amúgy ezt az ovinak tudom be. Amikor reggel megérkezünk, az oviban levő gyerekek megrohamozzák a Rozit, és kb addig gyömöszölik, szorongatják, puszilgatják, míg én a Szilit öltöztetem. Hazafele dettó. Úgyhogy ma reggel már a Szilárd vitte a Szilit oviba, először. Egyébként még mindig sír a Szili reggelente. Már eljutottunk odáig, hogy nem sírt, csak nyafogott, hogy nem akar menni oviba, de nem sírt. Aztán lebetegedett. Azóta sír, de azért nem vészes. Viszont egyértelműen nem segít amikor az óvónő azt mondja neki, "Majd az ablakból integetünk!". Nem kéne, akkor még jobban elkezd ordítani. Ezt csak az egyik óvónő csinálja,, de szólni fogok, hogy ne tegye. A másikkal nem integetnek az ablakból. Igaz, akkor is sír, mikor bemegy az osztályterembe, de mire kimegyünk az épületből, már halljuk, hogy csend van, nincs sírás. 
Amúgy ezt leszámítva is rengeteget bőg a Szili, már nincs idegem hallgatni. Sokszor elveszítem a fejem, és kiabálok vele. Tudom, hogy olyat is mondok neki, ami hosszú távon nem a legjobb, de egyszerűen ez a mindenen bőgök dolog már kikészít. Arról ne is beszéljünk, hogy mellette még a Rozi is bőg. Szóval úgy érzem, az utolsókat rúgom, testileg, lelkileg is kimerültem. Az utóbbi 2-3 hétben minden nap bőgök, még a szülinapom sem volt jobb. Egyet kértem, egy mozizást, de valahogy az sem akar össze jönni. Én meg csak azt érzem, egyre jobban darál be a helyzet, és egyre kevésbé látok kiutat. Nem jó ez így, annyit tudok, de egyszerűen nem tudok lépni semmit. Azt sem tudom, mit kéne. Mindenki csak számlálja, pihenjek, szakadjak ki a környezetből, mert a gyerekeknek sem tesz jót, hogy így látnak, hogy ilyen az anyjuk. Én is tudom, de mondjanak egy konkrét megoldást, mert én már nem tudok kitalálni. 
Közben azért meg kell említenem, hogy Rozi betöltötte az egy évet. Épp a szülinapján tetszett meg neki a járkálás, azóta már hosszabb utakra is el mer indulni. Még totyorog, lassan, megfontoltan lépked, kivéve, ha valaki várja őt, mert akkor rohan :) Egyértelműen megérti, hogy mit szeretnék tőle, és magát is jól megérteti. Szerintem nagyon jó testvérek lesznek a Szilivel, de az utóbbi időben a Szili is kapott már tőle, igazi harcias kislány, nem hagyja magát. 
Visszatérve az ovihoz, pénteken az egyik óvónő azt mondta, el van kényeztetve a Szili (ami igaz, de mastol hallani rossz volt), mert hogy nem tud egyedül enni, nem tud egyedül vetkőzni, öltözni.... annyi mindent felsorolt végül is, hogy ha ezt mindet tudná egyedül, nem kellene ott ülnie senkinek a gyerekekkel. Amúgy meg igenis tud enni egyedül, de tény, hogy mióta a Rozi megszületett sok mindenben visszafejlődött, visszababásodott. Mit csináljak vele? Majd átmegy rajta. Ez van! Egyébként meg nagyon ügyesen felhúzta ma is a cipőjét, egyedül pisil, és az ölben altatáshoz sem én szoktattam hozzá, hanem az óvónők, úgyhogy azt már ne nekem róják fel! Ezt mondtam is nekik.

Na mindegy, nem rinyálok tovább, csak mondom, hogy ezért van, hogy itt sem nagyon jelentkezem. Azért megmutatom, hogy állok a macik hímzésével.

 Szülinapi bulin voltunk.

 Szili alkotásai az oviban.

 Ilyen erőszakos mostanában.

 Harminc lettem!

 Sárkányt is eregettünk.