2017. október 26., csütörtök

Dolgozós augusztus

Tavasszal írtunk egy listát az ez évi teendőrkől. Úgy egyeztünk meg, egész tavasszal és nyáron az udvarra fogunk koncentrálni. Ősszel is folytatjuk amíg az idő engedi. A lista kb. olyan hosszú volt, hogy nincs annyi hétvége az évben ahány elvégzendő dolgot összeírtunk. Eléggé szkeptikusak voltunk a sikerrel kapcsolatban. Pár hete azonban jó érzéssel töltött el, amikor újra át olvastam a listát. Akkor döbbentem rá, hogy a nehezebb, legnagyobb munkákat már elvégeztünk. Augusztus közepén hozattunk egy konténert, amibe bármit lehet dobálni. Suttyomban sikerült majdnem az egész házat átválogatnom, és az udvarról is egy csomó felesleges dolog tűnt el. Pl. az előző lakók rozsdás szatelit antennája, ami a csodával határos módon minden eddigi lomtalanítást túlélt. 

Az egyik legnagyobb dolog az volt, hogy végre összenyitottuk a két telket így nem kell az utcáról kerülnöm, ha a kertből zöldséget szeretnék. Kinyílt a tér, óriási lett az udvar, főleg ha a fűnyírásra gondolok. 

A szomszéd telek előtti árkot feltöltöttük a kerítés törmelékéből. Erre még szeretnénk vágott követ hozatni, és egy parkoló részt kialakítani, ha jön hozzánk valaki, akkor nyugodtan tudjon leállni. A télen a barátnőm és a nővérem is úgy megsüllyedt a felázott füves részen, hogy úgy kellett őket kihúzatni. Igaz, hogy jó buli volt, de utána a barátnőm autóját külső-belső teljes tisztításra kellett vinni, mert kb. fél cm vastag sárréteg volt az anyósülésen...

Mivel utolsó ház vagyunk elég sok a (kisebb-nagyobb) rágcsáló az udvaron, és hátul a szántóföld és telek határában. Főleg így az ősz kapujában. Tudom, hogy ezzel együtt jár a falusi élet, anyuék is a falu szélén laknak, de már kezdett elharapózni a dolog. Az utóbbi években minden ősszel fogtunk egeret a házban (idén is már fogtunk egyet), és ez volt a kisebb gondunk.  A kutyák próbálták orvosolni a helyzetet, kisebb-nagyobb sikerrel. Drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnunk. Bedobtunk pár füstbombát a járatokba, és legfőképp rendet kell raknunk az udvaron. Ez is már folyamatban, de még messze van az az állapot, amiről és nap mint nap álmodom. 
Tegnap viszont "megtaláltuk" a kisházat. Na jó, eddig is használtuk fűnyíró és egyéb eszközök tárolására, de jócskán benőtte a gaz, ami egyértelműen a mi hibánk! Egy idő után már úgy tűnt, nem lehet kordában tartani a gazt, és őszintén szólva, sz@rtunk rá. El sem tudtam képzelni, hogy fogjuk eltüntetni. Csak annyit mondok, hogy láncfűrész, csákány, és egyéb fél méteres "macseták" kellettek hozzá. De tegnap végül Szilárd győzött,és eltűnt a gaz!

Képekkel még tartozom, csak ki kell mentenem a régi mobilomból...

2017. augusztus 1., kedd

Nyár... Lassan vége :)

Nincs nekem semmi bajom a nyárral, de a legjobb benne az, amikor már hűvösek a reggelek és az esték! Máig nem bírom felfogni, miért van rám inspiráló hatással az ősz közeledte. Szeretem a nyarat, nem arról van szó, csak a döglesztő melegeket elég rosszul viselem, bár szerencsére a ház eddig nem melegedett fel, így mindig volt hova behúzódni, ha már elviselhetetlen volt. A mai kis eső már írásra is késztetett :) Ha az ablakon kinézek, a ház előtti gesztenyefa levelei már sugallják a nyirkos, ködös hajnalok közelségét. Bár Szilárd azt mondja, hülye vagyok, csak beteg a fa... Lehet igaza van, de már megfigyeltem, hogy a gesztenyefák leveli barnulnak először. Nem csak a mi házunk előtt, hanem a bősi parkban is látni már. Idén a csillagásztábor is hamarabb van egy-két héttel a megszokottnál, lehet azért is jött ilyen gyorsan az ősz feeling. Minden évben, amikor augusztus közepén vége volt a tábornak, tudtam, hogy vége a nyárnak is. Sulis koromban ez kiborított :D Kicsit most is, mert úgy néz ki, szeptembertől osztályfőnök leszek.
Winter Autumn is coming!

Na de, még vissza térve a nyárhoz! Talán részletesen még nem is említettem, hogy idén először (úgy igaziból) van zöldséges kertünk!!! Ennek most júliusban érezni igazán a hasznát. Annyi paradicsomunk és paprikánk van, hogy már rég nem kell vásárolnunk, sőt már főztem is be lecsót télire. A cukkínikről meg már ne is beszéljünk! Heti szinten veszek le 8-10 darab, másfél literes palack nagyságú gyönyörűséget. 

Imádom a cukkínit! Szerencsére Szilárd is. Rozi megeszi, ha más nincs, de Szilinél esélytelen. Egész múlt héten töltött cukkínit ettünk. De sütöttem már pihe-puha cukkínis mákos piskótát is (Majd leírom a receptet.) A lecsóba is teszek cukkínit, egyébként nagyon finom vele! Ezen kívül több zacskó borsót is eltettem már a mélyhűtőbe, ültettünk répát, krumplit, hagymát, a káposztából már készült káposztás tészta (gyerekeknek is ízlett), karalábét, sütőtököt (hát, hogy a viharba ne ültettünk volna sütőtököt) Talán mindent fel sem soroltam. A lényeg, hogy már tudok úgy teljes menüt főzni, hogy csak ki kell mennem a kertbe. Garantáltan bio, egyetlen egyszer sem permeteztünk. Párszor meggyomláltuk, két-három naponta megöntöztük (ja, már kutat is fúrattunk :-) Azért haladunk, lassan, de biztosan)



Teljes erőbedobással tervezzük a gyerekkori barátnőm lánybúcsúját. tegnap volt egy stratégiai megbeszélés, amiről részleteket nem árulhatok el, de kezdek örülni, hogy nekem nem volt lánybúcsúm :-)

Az idei nyaralások is már lezajlottak. Most voltunk először a gyerekekkel kirándulni. A biziotszás napján rögtön indultunk Visegrádra, a tombolán nyert wellness hétvégére. Igazából még két család csatlakozott hozzánk innét az utcából, akikkel gyakorlatilag napi szinten összejárunk, tehát a gyerekek is jól össze szoktak már. Hat felnőtt, hat gyerek… Nagy volt az „ujjongás” a pincérek részéről, mikor reggelizni, vagy épp vacsorázni mentünk. Színt vittünk a hotel életébe, az biztos! :-)





Utána egy hetet itthon töltöttünk. Július közepén pedig Balatonra mentünk, csak a szűk kis család, négyen. Kevésbé volt pörgős, kicsit nyugisabb volt. Sajnos elég rossz időnk volt. Már ami a fürdést illeti. Szili nagyon élvezte a Balatont, ugrándozott benne, egyáltalán nem zavarta, hogy a szemébe megy a víz, itthon meg nyerít ha hajat mosunk. Rozi miatt annyira nem zavart, hogy alig lehetett fürödni, mert a kirándulás előtt egy héttel vettem észre, hogy össze nőtt egy részen a kisajak. Őszintén szólva eddig nem is nagyon figyeltem a dolgot, de a medencézések után kenegettük, akkor vettem észre, hogy valami nem oké. Aztán kaptunk krémet, amitől magától szétvált szerencsére. Nem vérzett, semmi probléma nem volt, hála az égnek, de azért féltem a víztől, nehogy valami probléma legyen utána. Kiránduláshoz viszont szuper időnk volt! Egy napot töltöttünk Siófokon. Vonattal mentünk, már az nagy élmény volt nekik. Felültünk az óriáskerékre is, Ebédeltünk egy amerikai étteremben, ami inkább nekem volt élmény 😛 






Egy másik nap Keszthelyre autóztunk el, ott egy állatparkban jártunk. Ez volt talán a legnagyobb élmény a gyerekeknek. Szili nálunk az „állatokkal suttogó” (bár ha elborul az agya, akkor egyáltalán nem suttog, de az biztos, hogy imádja az állatokat, legyen az bármilyen)    












Nagyjából így telt a nyári szünetünk első fele. Augusztusra nincs gazából programunk. Egyszer még tervezünk lemenni Balatonra, de csak egy napra pancsolni. És utolsó héten pedig már kezdődik a munka. Felzárkóztató napok az elsősöknek, matekból, szlovákból és magyarból. Tanterveket írunk, pakolunk… Próbáljuk kicsit csökkenteni a drasztikus átmenetet az alapiskolábóĺ a gimibe. Szegényeknek így is nagyon megterhelő az első félév, míg beleszoknak a tempóba. Kíváncsian várom!

2017. június 8., csütörtök

Helyzetjelentés



Elég húzós napok után vagyok. A közepén írtam egy szép hosszú blogbejegyzést, de sikeresen kitöröltem. Nincs energiám újra írni, így csak egy rövidített verzió következik.
Az utóbbi időben nagyon elkapott a „hogy csinálják mások“ érzés. Valahogy semmivel sem érkeztem. A házban mindig mintha bomba robbant volna. Azt sem tudtam mihez kapjak, mit főzzek vacsorára, mikor javítsam a dolgozatokat, mikor menjünk bicajozni, hogy kössem le a gyerekeket, mert otthon mindig „uncsi“. Sok a nyafogás, sok a sírás, és egyszerűen hallgatni is nehéz már, nemhogy mindenre megoldást találni. A kézimunkáról már rég lemondtam. Már lassan igényt sem érzek rá. Na, jó ez így nem igaz, de ha az eszembe jut, akkor rögtön elhessegetem még a gondolatát is. Mostanában blogot is keveset olvasok. Részben azért, mert valahogy mindig olyan posztokkal futok szembe, hogy x gyerek mellett is lehet mindenfélét csinálni, csak időt kell szakítani rá. Hát nálam ez egyáltalán nem így van. Ilyen posztok után mindig szaranyának érzem magam. (bár mostanában mindennapossá válik már ez az érzés) Nagyon nehéz gyerekek, háztartás, udvar, kert, munka mellett bármi másra időt szakítani. Nem is értem, miért sugallják mások, hogy az könnyű. Az utóbbi időben csak úgy tudok érkezni a dolgaimmal, hogy 4:30-kor kelek. Így mire mindenki felébred, addigra már kijavítom a dolgozatokat, vagy elmosogatok, rendbe dobom a házat. Egyelőre még csak 3 nap csináltam ezt zsinórban, de nem olyan rossz. Jó érzéssel indultam munkába, és mire haza megyek, akkor is viszonylag normális körülmények várnak. Eddig kb. utat kellett vágnom, hogy eljussak a konyháig. 

Azért vannak jobb napok is, szerencsére. Ha nem lennének, nem is tudom, hogy bírnám. Történtek jó dolgok, amitől jobban érzem magam. Voltunk a Tropikáriumban Budapesten a gyerekekkel. Szuper volt. Nagy élmény volt számukra is. Utána, a lefekvéseknél minden este arról beszéltünk, hogy mit láttak ott. Milyen emlékeik vannak. Rozinak pedig lett egy már szállóigévé vált mondata „Anya, képzeld el, amikor mentünk Ba-la-to-nos-ra (ezt elhúzva, lassan, odafigyelve mondja), akkor láttam egy vízlágyítót!” Ehhez azért tartozok egy magyarázattal. Amikor Vámosszabadinál átmegyünk a határon, az út mentén van egy rozsdás kicsi tengeralattjáró, ráadásul nem is Balatonra mentünk, de számukra a Balaton jelenti a kirándulást. Szóval, ha kirándulni megyünk, akkor Balatonra megyünk :)

A másik számomra pozitív dolog, hogy végre egyik napról a másikra Rozi leszokott a dudóról (cumi). Félig-meddig kényszer volt, mert kipattogott a szája körül a bőre, és ráfogtuk a dudlira. Első este volt egy kis nyafogás, sírás, de azóta szerencsére semmi. Pedig tartottam tőle, hogy mi lesz, és gyűjtöttem az erőt arra is, hogy kitartó legyek a nyafogások ellenére. Azóta Fujó, az alvókája is mostoha sorsra jutott. Azóta már az sem kell neki. De így már teljes mértékben megérett az ovira, szeptembertől mehet is :)



Tegnap a gimiben természettudományi nap volt. Naptávcsöveztünk, felfújható planetáriumban vetítést tartottunk, voltak kémiai kísérletek, és egy előadás a végén, ami számomra a legkedvesebb, legüdítőbb volt. Egy ismerősöm jött az ELTE-ről anyagfizikával kapcsolatok előadást tartani. A nanotechnológiáról volt szó. Rengeteg új dolgot megtudtam, nagyon érdekes volt. Tanultam egy ideig anyagfizikát, de valahogy sosem tűnt ilyen érdekesnek, mint most. Bemutató is volt. Ultrahanggal megtisztítottunk egy 5 centest, ugyanazzal az eljárással, amivel a fogköveket szedik le, és aerosil segítségével vízmolekulákat is sikerült bepaníroznunk. Azaz szárazvizet állítottunk elő. Hihetetlen, váratlan érzés, amikor az ember bele nyúl a száraz vízbe. Abszolút nem ilyen érzésre számítottam. Ajándékba meg is kaptuk az előállított mennyiséget, így most már a további évfolyamok is kipróbálhatják, kísérletezhetünk vele.  


Egy kis magyarázat a képhez. A csészében víz van, az aljában pedig egy 5 centes. Oldalról megvilágítjuk egy lézerrel. Normális esetben nem lehet látni a lézer sugarat, viszont mi előtte egy utlrahangos kezelésnek vetettük alá, ami által az 5 centest letisztítottuk, és mindemellett a vízben pici légbuborékok keletkeztek, mert az ultrahang megrezegtette a vizmolekulákat, megnőtt a sebességük -> lecsökkent a nyomás (Bernoulli-törvénye)->szobahőmérsékleten forrni kezdett a víz. Ezek a ici-pici buborékok pedig láthatóvá tették a lézert (az egy külön fizika óra, hogy hogyan :) )

Nem teljesen ide tartozik, de azért leírom, hogy egy-két nappal a természettudományi nap után a kémiateremben is történt egy rohadtnagy kisebb robbanás (túl jól sikerült egy kísérlet) Szóval zajlik az élet a gimiben, ami jó. Legalábbis diákszemmel nézve. Tanárszemmel azért szerencsénk volt, hogy megúsztuk sérülések nélkül, de mindenképpen emlékezetes volt a diákok számára és ez a fontos. 

Végül is a "nem is olyan hosszú" bejegyzésből a nagyon hosszú lett, de már megint kb. 2 hete írom. Őrület! A bejegyzés eleje óta azért sok minden változott. Sokkal jobbak mostanában a hétköznapok. Viszonylag jól tudom tartani a rendet, és kicsit elkezdtem újra zónázni (mármint a takarító zónára gondolok, de a tornázós zóna is igaz lenne szerda esténként). Eddig két zónán vagyok túl, a nappalin és épp ezen a héten van a hálószoba. Látható eredménye van, és úgy döntöttem, hogy nem izgatom magam nagyon a dolgon, ha csak pár cucctól szabadulok meg a lomtalanítás során, már akkor is több, mintha nem csinálnám. 

A listánk a hétvégi teendőkről olyan hosszú, hogy nincs annyi hétvége, pedig már annyira vágyom arra az állapotra, mikor már csak a fűnyírásra és a gyomlálásra kell fokuszálni. Sajnos még nagyon messze vagyunk tőle. Idén mindenképpen szeretném megcsinálni a hátsó teraszt, gyűjtöttem is már ötleteket a pinteresten, de már nem ígérek posztot ezzel kapcsolatban :)

Ja, így a végére még annyi, hogy a hétvégén sikerült kb fél órát hímeznem, aminek nagyonnagyonnagyon örültem!

2017. február 16., csütörtök

Tavaszt várva

Tegnap már bicajoztunk. Igaz nem sokat, mert Szili beteg, de szerencsére már sokkal jobban van, gyakorlatilag semmi baja, csak még antibiotikumot szed. Egyszerűen nem lehetett kihagyni a gyönyörű napsütéses időt. annyira kívánkoztam ki, ráadásul a gyerekek is rágták a fülem. Nem kellett kétszer mondaniuk. Már én is töröm a fejem, hogy lassan előszedem a bicajom, veszek rá egy szép fonott kosarat előre, varrok bele virágos anyagból bélést, nyeregre párnát. Ki van találva rendesen. Eddig sokszor két gyerekkel bicajoztam. Rozi ült elöl, Szili hátul. Nagyon megterhelő volt, idén már nem vállalom. Szili bicajozik mellettünk, Rozi hátul fog ülni, így marad hely a fonott kosárnak :) Alig várom már, hogy 20 fok közeli hőmérsékletek legyenek. Tévedés ne essék! Még mindig az ősz és a tél a kedvencem (persze olyan igazi tél), de már nagyon várom az estig kint lebzselős délutánokat.
Tavaly nyár végén elkezdtük felújítani a hinta padunkat, meg is van hozzá minden alapanyag, a vázat le is festettük, de aztán valahogy feledésbe merült. Most tavasszal mindenképp megcsináljuk!

Készítettem amúgy valamit. Mindjárt mutatom is. Soha még nem inspirált annyira a tavasz, mint most. Ha vissza nézem az elmúlt évek blog bejegyzéseinek gyakoriságát, szemmel látható, hogy tavasszal mindig megcsappantak a posztok. Egyszerűen sosem volt ihlet, csak próbáltam túlélni a tél végi fáradságot. Na de most... most egészen más. Varrtam egy tulipánt. Egész csokrot tervezek, már 5 következő szál is félig készen. Az első nagyon tetszik, kíváncsi vagyok milyen lesz, ha már teli lesz a váza. Azért mutatok pinterestes képet, hátha valaki kedvet kap.

Én a videón látható módon varrtam a virágok fejét. Annyit változtattam, hogy folyékony duvilax jellegű ragasztóval kentem be a zöld anyagot, és úgy ragasztottam rá a szívó szálra az anyagot, nem varrtam rajta semmit (mármint a szárán). Ezen kívül mindent ugyanúgy csináltam mint a videón. Az enyém ilyen lett:
Ha készen lesz a teljes csokor biztosan lefotózom. mindenféle színűt szeretnék.
A tegnapi gyönyörű napsütésben kedvem támadt már picit tavasziasabb hangulatba hozni a házat, ezért munka után befutottam az Aranytűbe (méter áru üzlet) és vettem egy szép virágos anyagot a konyha asztalra. Otthon, míg a gyerekek az autóban aludtak, gyorsan megvarrtam a terítőt. Szerintem nagyon feldobta a konyhánkat, és még a Szilárd is megjegyezte, hogy milyen otthonos lett a konyha tőle. Azt hiszem futok még pár kört majd az Aranytűben :) .

2017. január 19., csütörtök

Új kezdet


Eltelt pár hónap az utolsó bejegyzés óta. Sok minden változott, de alapvetően minden a régi :) . Szeptemberben újra elkezdtem dolgozni, ott ahol az anyasági előtt. Gimiben tanítok. Sokat változott a hozzáállásom, meg az ottani helyzet, és a diákok is. Már nem ragaszkodom ahhoz, hogy feltétlenül mindenkinek meg kell tanulnia a fizikát. Megértettem, hogy van akinek nem kell, és akkor is boldog lehet :-) Régen számomra ez felfoghatatlan volt, hogy tud valaki úgy létezni, hogy nem érdekli mi miért, hogyan történik körülötte :-) . Egy biztos, kevésbé vagyok szigorú, elnézőbb lettem, amit láthatóan a gyerekek kezdenek kihasználni. Node, most nem is erről akartam írni.


Hiányzik a blogolás, hiányzik az alkotás, de tudjuk, vannak emberek, akik sosem elégedettek igazán. Én is közéjük tartozom. Nem mondom, hogy semmit sem csinálok, csak most valahogy nem mutatom őket, pedig azért született pár dolog. Varrtam is, tervben is van egy csomó dolog, a karácsonyi vásárra is sok dolgot sikerült készíteni. Mielőtt még elkapkodták, megmentettem belőlük egyet - egyet :-) 


Az új nagy projekt, ami most nagyon foglalkoztat, az egy "rongybaba" készítése. Nem a klasszikus értelemben vett rongybabáról van most szó, hanem az orosz tervezőtől, Tatiana Conne-tól származó gyönyörű, aprólékosan kidolgozott, stílusos és nem utolsósorban elbűvölő babáról.






 Persze millió féle színkombináció létezik. A kiegészítőket, a ruhákat, a színeket úgy válogatják össze, hogy az évszakhoz passzoló legyen. Akármeddig tudnám nézni ezeket a képeket :)
Csomó helyen olvastam már róla, de egy igazán jó, átfogó leírást nem találtam. A következő bejegyzésben megpróbálom ezt a hiányt pótolni. Igaz, hogy fázisfotók hiányoznak, de találtam egy jó videót, ami alapján én is készítem.  Közben olvastam pár cikket arról is, hogy milyen jók azok a babák, amiknek nincs kidolgozott arcuk, mert így könnyebben azonosítja a gyerek magával a babát. Ez a lényege a Waldorf babáknak is. Éppen ezért, hogy még inkább hasonlítson a Rozira a baba amit készítek, egyenes barna hajat rendeltem, ami remélem a napokban már megérkezik, mert azon kívül minden mást beszereztem. Illetve rendeltem még tornacipőt is, de ha az később jön, az nem olyan nagy probléma, mert találtam otthon olyan anyagot, amiből csizmát tudok készíteni. Egyébként mindent, ami nálunk nem beszerezhető, azt az aliexpressről rendeltem. Anyagilag is megéri, csak egy probléma van vele, sokat kell rá várni, de annál nagyobb az öröm amikor megérkezik, és az ember azt kapja amit elvárt :) Tegnap jött meg a Metoo nyulacska, amit a legtöbb baba tart a kezében. Kb. 3 hét alatt hozták ki. A sapit is már megkötöttem (kb. az ötödik sapi lett olyan, ami már nekem is meg felel :) ), vettem egy gombbehúzót a Lidlben(!!!), amire már nagyon régóta vágytam, és tegnap végre talpra állítottam a babát. Hiányzik még a ruhája, bár ahhoz is megvannak már az anyagok, és hát alig várom, hogy megérkezzen a haja!Szorítsatok! :)