Dolgozós augusztus

Tavasszal írtunk egy listát az ez évi teendőrkől. Úgy egyeztünk meg, egész tavasszal és nyáron az udvarra fogunk koncentrálni. Ősszel is folytatjuk amíg az idő engedi. A lista kb. olyan hosszú volt, hogy nincs annyi hétvége az évben ahány elvégzendő dolgot összeírtunk. Eléggé szkeptikusak voltunk a sikerrel kapcsolatban. Pár hete azonban jó érzéssel töltött el, amikor újra át olvastam a listát. Akkor döbbentem rá, hogy a nehezebb, legnagyobb munkákat már elvégeztünk. Augusztus közepén hozattunk egy konténert, amibe bármit lehet dobálni. Suttyomban sikerült majdnem az egész házat átválogatnom, és az udvarról is egy csomó felesleges dolog tűnt el. Pl. az előző lakók rozsdás szatelit antennája, ami a csodával határos módon minden eddigi lomtalanítást túlélt. 

Az egyik legnagyobb dolog az volt, hogy végre összenyitottuk a két telket így nem kell az utcáról kerülnöm, ha a kertből zöldséget szeretnék. Kinyílt a tér, óriási lett az udvar, főleg ha a fűnyírásra gondolok. 

A szomszéd telek előtti árkot feltöltöttük a kerítés törmelékéből. Erre még szeretnénk vágott követ hozatni, és egy parkoló részt kialakítani, ha jön hozzánk valaki, akkor nyugodtan tudjon leállni. A télen a barátnőm és a nővérem is úgy megsüllyedt a felázott füves részen, hogy úgy kellett őket kihúzatni. Igaz, hogy jó buli volt, de utána a barátnőm autóját külső-belső teljes tisztításra kellett vinni, mert kb. fél cm vastag sárréteg volt az anyósülésen...

Mivel utolsó ház vagyunk elég sok a (kisebb-nagyobb) rágcsáló az udvaron, és hátul a szántóföld és telek határában. Főleg így az ősz kapujában. Tudom, hogy ezzel együtt jár a falusi élet, anyuék is a falu szélén laknak, de már kezdett elharapózni a dolog. Az utóbbi években minden ősszel fogtunk egeret a házban (idén is már fogtunk egyet), és ez volt a kisebb gondunk.  A kutyák próbálták orvosolni a helyzetet, kisebb-nagyobb sikerrel. Drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnunk. Bedobtunk pár füstbombát a járatokba, és legfőképp rendet kell raknunk az udvaron. Ez is már folyamatban, de még messze van az az állapot, amiről és nap mint nap álmodom. 
Tegnap viszont "megtaláltuk" a kisházat. Na jó, eddig is használtuk fűnyíró és egyéb eszközök tárolására, de jócskán benőtte a gaz, ami egyértelműen a mi hibánk! Egy idő után már úgy tűnt, nem lehet kordában tartani a gazt, és őszintén szólva, sz@rtunk rá. El sem tudtam képzelni, hogy fogjuk eltüntetni. Csak annyit mondok, hogy láncfűrész, csákány, és egyéb fél méteres "macseták" kellettek hozzá. De tegnap végül Szilárd győzött,és eltűnt a gaz!

Képekkel még tartozom, csak ki kell mentenem a régi mobilomból...